Volt egyszer egy pásztorfiú, az minden kérdésre olyan
okosan meg tudott felelni, hogy messze földön híre járt a bölcsességének.
Fülébe jutott a dolog a királynak is, de az egy szót
sem hitt az egészből.
- Ostoba mendemonda, semmi más - jelentette ki,
valahányszor a pásztorfiú bölcsességét emlegették előtte.
Hanem az udvarbéliek addig unszolták, míg a végén
engedett a kérésüknek, és maga elé hívatta a fiút.
- Három kérdést adok fel neked - mondta. - Ha mind a
háromra megfelelsz, fiammá fogadlak, s itt fogsz lakni nálam a palotában. De ha
csak egyszer is elvéted a feleletet, mehetsz vissza a birkáidhoz!
- Uram királyom, állom a próbát - felelte a fiú.
Nagy csend lett a trónteremben, meg lehetett hallani
még a légy szárnyának a zizegését is. Akkor a király föltette az első kérdést:
- Mondd meg nékem, hány csepp víz van a tengerben!
- Uram királyom - felelte a fiú -, csak arra kérlek,
állítsd meg a világ valamennyi folyóját, ne hordjanak több vizet a tengerbe,
amíg meg nem számolom, hány csepp van benne.
- Rendben van - mondta a király -, erre jól
megfeleltél. Lássuk, megfelelsz-e a második kérdésemre is. Meg tudod-e mondani,
hány csillag van az égen?
- Uram királyom, megmondom, csak előbb adass egy ív
papirost. Hozták a király tollnokai máris a papirost. Kuncogva nyújtották át a
fiúnak, azt hitték, azon akarja kiszámolni, hány csillag van az égen. A fiú
azonban semmit nem számolt, hanem fogta a papirost, és telerajzolta parányi
fekete pontokkal.
Annyi pontot pötyögtetett rá, hogy aki látta, nyomban
káprázni kezdett tőle a szeme.
Mikor elkészült a rajzolással, átnyújtotta a
papírlapot a királynak.
- Annyi csillag van az égen, ahány pont a papíron, csak
össze kell számolni.
Most aztán megnyúlt ám a tollnokok képe is;
megijedtek, hogy a király még utóbb velük számláltatja meg a pontocskákat.
A királynak pedig egyre jobban megtetszett a
talpraesett pásztorfiú. Már egészen kedvtelve nézegette, mikor föladta a
harmadik kérdést:
- Még csak azt mondd meg, fiam, hány percből áll az
örökkévalóság. A fiú egy kicsit gondolkodott, aztán így felelt:
- Messze Pomerániában emelkedik a híres Gyémánt-hegy,
akkora, hogy belefárad az ember, mire körüljárja. Arra a hegyre minden századik
esztendőben leszáll egy parányi madárka, és hozzáfeni a csőrét. Mikorra az
egész hegy elkopik ettől, akkorra telik le az első másodperc az
örökkévalóságból.
- Jól van - mondta a király -, megálltad a próbát, egy
bölcs sem felelhetett volna különbül. Mától fogva itt lesz a lakásod a
palotámban, és ezennel ország-világ előtt fiammá fogadlak.