A holló a
sziklás partokra ért, hát látja ám, hogy hirtelen kinyílik egy ajtó. Gyorsan
elrejtőzködött egy kiugró szikla mögé, mert tudta, hogy a vénasszony lakik
itt, aki uralkodik dagály és apály fölött.
Messze kint
a vízben hínár nőtt. A holló szárnyra kapott és odarepült, a hínárba
kapaszkodva lemászott a tengerfenékre, ahol néhány tengeri sünt talált.
Összeszedte a sünöket, kimászott velük a partra, kezdte őket eszegetni, közben
nagy hangosan csámcsogott.
Erre
felfigyelt a sziklapart mélyén a vénasszony, és tréfálkozni kezdett vele:
- Melyik
apálynál szedted a sünöket?
A holló úgy
tett, mintha nem is hallotta volna, de magához intette a vidranyestet, aki
éppen arra járt, anélkül, hogy a csámcsogást abbahagyta volna.
Mikor a
vénasszony megismételte a kérdést, rákiabált:
- Mi közöd
hozzá! Maradj csendben, mert megszurkálom a hátsó feledet!
De a
vénasszony nem ijedt meg a fenyegetéstől, tovább gúnyolódott, úgyhogy a holló
végül is nagy dühösen fogta a kést, amellyel a sünöket felnyitogatta, és
felhasította a sziklát, amelynek mélyéről a vénasszony hangja hallatszott.
Egyetlen ugrással odalent termett, földre teremtette a vénasszonyt, és szurkálni
kezdte a sünök tüskéivel.
- Elég,
holló! Elég! - üvöltötte a vénasszony. - Inkább visszarendelem a dagályt.
A holló erre
így szólt szolgájához, a vidranyesthez:
- Szaladj
csak, és nézd meg, mennyire vonult vissza a víz!
A nyest
hamarosan visszatért és jelentette:
- Csak most
kezd apadni!
Mikor
másodszor tért vissza, azt jelentette:
- Tovább
apad!
Harmadszor:
- Egészen
leapadt, messze visszahúzódott. Minden, ami a partok közelében a vízben volt,
hozzáférhető!
Erre azt
kérdezte a holló a vénasszonytól:
- Hajlandó
vagy ezentúl hónapról hónapra, évről évre a dagályt és az apályt szabályosan
váltakoztatni?
A vénasszony
ígéretet tett.
Csak azért
váltakozik ma is dagály és apály olyan szabályosan, mert a holló azokban a régi
időkben, amikor a világot rendbe szedte, alaposan megszurkálta a vénasszonyt.
Mikor pedig
az apály teljesen beállt, a holló kiment a partra a vidranyesttel, és így szólt
hozzá:
- Mostantól
fogva a tengeri sün legyen a táplálékod.