Hogy, hogy
nem, egyszer elveszett a király leánya. Az öregasszony leánykája megtalálta s
hazavezette.
-
Édesanyácskám - mondta -, ez a leányka eltévedt, s én elhoztam hozzánk.
Az
öregasszony magához vette a leánykát.
Hamarosan
szétnyargaltak a király hírnökei, s fennszóval hirdették:
- Elveszett a
király leánya, aki megtalálja, fényes jutalomban részesül.
Meghallotta
ezt az asszony, hírül adta a királynak, hogy megtalálta a leányát, ott van a
házában. Nazírja felpattant a király Lülizár nevű paripájára, s elment a
király leányáért. Az öregasszony leánya kérte a nazírt, hogy őt is vigye
magával a királyhoz.
Útközben az
isten parancsára megszólalt Lülizár emberi szóval, s titkon azt mondta az öregasszony
leányának:
- Ha kérdezi
a király, hogy mit kívánsz, feleld, hogy csak Lülizárt akarod, mást semmit.
Mikor a
leány megjelent a király előtt, és az megkérdezte tőle, hogy jutalmul mit
szeretne, azt válaszolta, hogy egyedül csak Lülizárt.
- Hogyan
válhatnék meg Lülizártól? Hiszen ő többet ér, mint az egész királyságom. Ha őt
neked adom, akkor vele együtt kell hozzád adnom a leányomat is.
A király így
hozzáadta a leányát is, megülték a lakodalmat hét nap és hét éjjel.
A király
leánya azonban hamarosan rájött, hogy a férje - nő; az anyjához ment, és
haragosan mondta neki:
- Dűljön
össze a királyságotok! Nem férfi az én férjem, hanem nő, mit fogok most
csinálni vele?
A királyné
közölte ezt a királlyal.
- Mitévők
legyünk most? - kérdezte a király. - Ha megöletem a vőmet, annak semmi értelme.
Jobb lesz, ha elküldöm egy olyan helyre, ahonnan sosem tér vissza.
Ezt mondva,
magához hívatta vejét.
- Fiam, el
kell menned, s idehozni Lülizár testvérét.
Amikor a vő
szomorúan visszatért Lülizárhoz, az megnyugtatta:
- Ne
keseregj, eredj a királyhoz, kérj tőle egy tömlő óbort, meg egy kevés gyapjút.
Elmegyünk és idehozzuk a testvéremet.
Mikor a
leány megkapta a királytól a bort és a gyapjút, felült Lülizárra s útnak eredt.
Hosszú
bolyongás után kijutottak a tenger partjára, ahol egy forrás csörgedezett. Itt
azt mondja Lülizár a leánynak:
- Dugd be a
forrás harmadik lyukát, a forrás medréből merd ki mind a vizet, és önts oda
bort, te meg rejtőzz el. A testvérem kijön a tengerből, kiissza a bort, és
berúg tőle. Akkor te felugrasz rá. Ha a tenger felé fordul, azt mondod neki:
„Lülizár hív” - és ő követni fog engem.
A leány
rendre mindent úgy cselekedett, ahogy a ló tanácsolta, és átadta Lülizár
testvérét a királynak.
A király
leánya meglátva férjét, felfortyant:
-
Szabadítsatok meg tőle!
A király
hívatta nazírját, és tanácskozni kezdtek, hogyan lehetne megszabadulni a vőtől,
hogy többé ne térjen vissza.
- Királyom -
szólt a nazír -, küldjük el a tündérekhez. Azoknak már úgyis hétéves a tartozásuk.
Menjen el a vőd a tartozásért, a tündérek bizonyosan elpusztítják.
A király
hívatta vejét, és megparancsolta, hogy menjen a tündérekhez a tartozásukért.
Lülizár
megint csak megnyugtatta a tanácsért hozzá forduló leányt:
- Ne félj,
elhozzuk mi a tartozást is!
A leány
felült Lülizárra, és elindult a tündérek országába. Ott Lülizár azt mondta
neki, hogy kösse farkát egy márványkőhöz. Akkor kirántotta azt helyéből, s a kő
alatt nyílás tátongott.
A leány
lement a mélybe, és ott talált negyven tündért.
- Ez aztán
jó dolog! - mondták a tündérek örvendezve. - Finom csemege jött hozzánk!
- Még mi nem
jut eszetekbe? - felelt a leány a tündéreknek. - Jobb lesz, ha a márványotokra
vigyáztok. Megjelent itt a király, és elvitte a tartozás fejében a követ - én
meg azért jöttem ide, hogy értesítselek benneteket.
Mikor ezt
hallották, nagy riadalom támadt a tündérek között. A leány pedig, amint magára
maradt, felkapta a batyuba kötött tartozást, amely egy oszlopon lógott. A
tündérek még észhez sem tértek, mikor Lülizár már el is tűnt a leánnyal.
A király
országába érve, a leány átadta a királynak a tündérek hétesztendei tartozását.
A király
leánya újra kikelt magából, s ekkor a király nazírja tanácsára elküldte vejét,
hogy hozza el a tündérek anyjának az olvasóját.
- Királyom -
szólt a nazír -, szavamat adom, hogy ez egyszer nem tér vissza a vőd.
- Ne félj -
vigasztalta Lülizár a leányt -, elhozzuk az olvasót is.
Megint csak
felült a leány Lülizár hátára, és megérkezett a tündérek anyjának földjére.
Háza egy meredek szakadék szélén állott.
- Ahogy
bemégy a tündérek anyjának házába - mondta Lülizár a leánynak -, a vén banyát
egy oszlopnál találod alva, az oszlopon pedig ott látod a himbálózó olvasót.
Egy óra múlva az olvasó a vénasszony kezére pottyan. Jól ügyelj, amint az
olvasó leesik, azonnal kapd el, gyere ki a házból, és ugorj a szakadékba, én
ott várlak.
A leány
mindent úgy csinált, ahogyan Lülizár tanácsolta neki, s amikor a szikláról
leugrott, egyenesen Lülizár nyergébe esett.
A tündérek
anyja, amikor felébredt, és észrevette, hogy eltűnt az olvasója, megszólalt:
- Nem
átkozlak mással, csak azzal, hogy ha férfi vagy: válj asszonnyá, ha nő vagy:
légy férfiú.
S abban a
szempillantásban férfi lett a leányból.
Amint az
olvasót átadta, a király veje sietett a feleségéhez. Kis idő múlva előjött a
királyleány ragyogó mosolygással, s mondja szüleinek:
- Nem
cserélem én az uramat senkivel a világon!
A király
pedig egy egész várost ajándékozott leányának és vőjének, mondván:
- Éljetek
ott kedvetek szerint.
Az égből
leesett három alma: egy a mesélőé, másik azé, aki hallgatta, harmadik azé, aki
megfogadta.