A fürj és a
nyúl élelmet keresett.
A nyúl csak
szaladgált ide-oda, a fürj azonban röpült.
Így aztán
érthető, hogy a fürj hamarabb talált egy területet, melyen sok érett barack,
tök, dinnye, szilva és egy egész borsóföld volt.
Mindez
igazán a fürjnek való eledel volt, különösen a borsó, éppen ezért nem akarta,
hogy a nyúl is részesüljön a csemegéből.
Szárnyra
kapott hát ismét, odaröppent a nyúl közelébe, ott lecsapódott a földre,
körbe-körbe szaladgált, csapkodott a szárnyával, fetrengett a földön.
- Mi baj,
fürj uram? - kérdezte a nyúl.
- Ó, nyúl
úr, jobb lesz, ha azonnal kotródunk innen! - felelte a fürj fetrengve. - Arra
lefelé jártam, és találkoztam egy óriás emberrel. Félholtra vert. Nem is
menekülhettem volna, ha repülni nem tudok.
Ezzel aztán
sietni kezdett, majd föl is röppent egy kicsit. A nyúl követte. Így aztán
elvezette a nyulat messzire, az ellenkező irányba.
Miután a
fürj megszabadult a nyúltól, összeszedte fürjrokonait és barátait, és
visszarepültek a gyümölcsöskertek és a borsóföld felé, és pompás lakomát
csaptak.
Így járt túl
a fürj a nyúl eszén.