Volt egyszer, hol nem volt a világon egy özvegyember
meg egy özvegyasszony. Mindkettőjüknek volt egy-egy lánya. Szegények voltak
mind a ketten. Az egyiknek rostája volt, de szitája nem, a másiknak szitája
volt; de rostája nem. Ha az embernek a szita kellett volna, átküldött az
özvegyasszonyhoz, az asszony meg, ha rosta kellett volna neki, átküldött az
özvegyemberhez. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni, összeházasodtak.
Az ember lányának nagyon rossz sora lett. A mostohája nagyon rosszul bánt vele,
szidta, ütötte-verte, ahol érte.
A lány már nem tűrhette tovább, elment hazulról
világgá. Ahogy ment, mendegélt, egy nagy erdőben talált egy kemencét. A kemence
megszólította:
- Ó, szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült
pogácsámból!
A lány mondja magában:
- Eszem biz én, mert éhes vagyok!
És jóllakott a pogácsából. Arráb egy patak mellett
ment el. A patak is megszólítja:
- Ó, szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből!
- Iszom, mert szomjas vagyok! - mondta a lány, és jót
ivott belőle.
Ment tovább az erdőben. Egyszer egy házhoz ért. Abban
lakott a vasorrú banya. Beállott hozzá szolgálónak. A vasorrú banya
megparancsolta, hogy hat szobába szabad neki bemenni, de a hetedikbe nem. A
lány fogadta, hogy úgy lesz. De egyszer, ahogy a vasorrú banya elment
otthonról, a lány mégiscsak benézett a hetedik szobába. Hát mit látott? Olyat,
amin nagyon elcsodálkozott. Annyi kincs volt ott, hogy annyit még álmában sem
látott. Megrakodott belőle, és szökött hazafelé. Nem soká mehetett, mert a
vasorrú banya visszatért, észrevette, hogy a lány bent járt a hetedik szobában,
és elszökött. Elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent, a lapátra ült, és azt
mondta magában:
- Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utolérlek,
legerebenezlek!
A lány akkor már a patakhoz ért. Megszólítja a
patakot:
- Ó, te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol
jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez!
A patak szétnyílt és elrejtette. A vasorrú banya ott
ment el a lapáton a patak mellett, a lányt nem látta meg. Akkor a lány kijött,
és ment tovább. Odaért a kemencéhez. Megszólította azt is:
- Ó, te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben!
Ímhol jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez!
A kemence is elrejtette. A vasorrú banya a lapáton már
akkor visszafelé jött, de a lányt nem láthatta meg, mert a kemence elrejtette.
Hazaért a lány. Megmutatta a magával hozott kincseket. Örült is az apja, hogy a
lánya most már nem eszi ingyen a kenyeret a háznál.
A mostoha szerette volna, ha az ő lányának is volna
annyi kincse, mint a másiknak. Sütött neki édes süteményt, meg adott neki egy
csutora bort, és elküldte, hogy szolgáljon ő is a vasorrú banyánál.
Az ő lánya is azon mód találkozott az erdőben a
kemencével. Odaszólt a kemence neki is:
- Ó, szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült
pogácsámból!
- Nem eszem én! - mondta a lány kevélyen. - Van
énnekem cukros süteményem!
Arrább a patak is megszólította:
- Ó, szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből!
- Nem iszom én! - mondja. - Van az én csutorámban bor!
Azzal ment tovább. El is ért a vasorrú banyához.
Fölfogadták őt is. A hetedik szobába neki se volt szabad benézni. Alig várta,
hogy a vasorrú banya elmenjen otthonról, első dolga volt, hogy a hetedik
szobába menjen. Bement, s még több aranyat hozott el, mint a másik. Úgy
megszedte magát, csak úgy görbült, és sietett hazafelé.
A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt. Megint
elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent, ráült a lapátra, és mondta:
- Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utolérlek,
legerebenezlek!
A lány odaért a patakhoz.
- Ó te patak! Rejts el engem a te rejtekedben! Ímhol
jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez!
De a patak azt mondta neki:
- Nem rejtelek! Nem ittál a szemetes vizemből!
Szaladt tovább. Odaért a kemencéhez. Azt is kérte:
- Ó, te kemence! Rejts el engem a te rejtekedben!
Ímhol jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez.
A kemence se rejtette el.
- Nem ettél a hamuban sült pogácsámból!
A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt, jól
legerebenezte, az aranyat meg elvette tőle. A lány alig tudott hazamenni. Mikor
hazaért, a kakas meglátta, a kerítésre szállt, és onnan kiabálta:
- Ímhol gazdasszonyom! Jön ám a te lányod tiszta
vérben!
Odaugrik az asszony.
- Hess le onnan, te kakas!
És hozzátette:
- Jön ám tiszta gyémántban!
A kakas megint fölszállt a kerítésre, és csak
kiabálta:
- Ímhol! Jön a lányod tiszta sebben!
Az asszony azt se hagyta szó nélkül.
- Jön ám! Hozza a drága kincseket!
Egyszer csak a lány belépett a házba: tiszta vér volt.
Nem hozott semmit.