Volt a
világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak
ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt.
Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt
mondja neki:
- Kis kakas,
add nekem a gyémánt félkrajcárodat.
- Nem adom
biz én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török
császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamarájába. A kis
kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
- Kukurikú,
török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
A török
császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az
ablakába repült, onnan kiabálta:
- Kukurikú,
török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megharagudott
erre a török császár.
- Eredj, te
szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé a kútba.
A szolgáló
megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban:
- Szídd fel
begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! - Arra a begye mind felszítta
a vizet a kútból.
A kis kakas
megint felszállott a török császár ablakába.
- Kukurikú,
török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megint azt
mondja erre a török császár a szolgálójának:
- Eredj, te
szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe.
A szolgáló
megint megfogta a kis kakast, az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint
csak elkezdi:
- Ereszd ki
begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el
a tüzet!
Erre a begye
mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az
ablakba.
- Kukurikú,
török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Még nagyobb
méregbe jött erre a török császár.
- Eredj, te
szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé a méhes kasba, hadd csípjék
agyon a darazsak.
A szolgáló
belévetette a kis kakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas:
- Szídd fel
begyem a darázst; szídd fel begyem a darázst!
Arra a begye
mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába.
- Kukurikú,
török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Már a török
császár nem tudta, mit csináljon vele.
- Eredj, te
szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.
Megfogja a
szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe.
Akkor a kis
kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki
begyem a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem a darázst, hadd
csípje meg a farát!
A begye mind
kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik
erre a török császár.
- Jaj, jaj,
a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd
keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját.
Bevitték a
kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga mondókáját:
- Szídd fel
begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt! - Erre a begye mind felszítta
a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta a
gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.