Volt a
világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy, ordas
farkas, beszól az ajtón:
- Eressz be,
kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.
- Nem
eresztelek biz én, mert megeszel.
- Ereszd be
hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kis malac
beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék
vizet a tűzhöz.
Kicsi idő
múlva megint megszólalt a farkas:
- Ugyan,
kedves kis malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kis malac
beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva
megint beszólott:
- Kedves kis
malackám, ereszd be a két első lábam is.
A kis malac
beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint
megszólalt:
-
Édes-kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se
nyúlok hozzád.
Erre a kis
malac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal
befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a
zsákba farolt be. A kis malac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját,
lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután
hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró
víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig
hányta-vetette magát, míg utoljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle,
szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával.
Elkezdték keresni a kis malacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan
meglátta a fa tetején.
Odamentek a
fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek, mi módon fogják meg a kis
malacot. Mert egyik se tudott a fára felmászni. Nagy sokára aztán arra határozták,
hogy egymás hátára állanak mindnyájan; mint a lédeci birákok, úgy aztán a
legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz
maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt.
Már olyan
magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már
mászni. Akkor a kis malac hirtelen elkiáltotta magát:
- Forró
vizet a kopasznak!
A kopasz
megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába,
kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet.
A kis malac
szépen leszállott a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza
tájékának a farkasok.