Valaha régen
a sündisznó volt az állatok vezére. Egyszer összehívta alattvalóit, s azt
kérdezte tőlük:
- Hogyan
szeretnétek: legyen mindig éjjel és sötét, vagy legyen mindig nappal és
világos?
Az állatok
sokáig vitatkoztak. Némelyek azt akarták, hogy mindig nappal legyen, és a nap
süssön az égen; mások azt kívánták, hogy mindig éjszaka legyen, és a hold
világítson. A mókus az éjszaka és nappal váltakozása mellett szavazott, de úgy,
hogy heteken, hónapokon át nappal legyen, s csak rövid ideig éjszaka. Énekelni
kezdett:
Éljen a fény, legyen minden fényes!
Közben a
medve is énekelt:
Jöjjön az éj, legyen mindig sötét!
Amikor a
mókus énekelni kezdett, a nap felröpült az égre, s piros fénnyel felvirradt a
hajnal. Az ellenfelek látták, hogy a mókus kívánsága teljesült, nagyon
megharagudtak, és a medve rá akart rontani a mókusra. A mókus azonban szedte az
irháját, és a medve nagy mancsa éppen csak megérintette a hátát, miközben egy
fatörzsön levő odúba menekült.
Azóta az
amerikai mókusnak a hátán ott látszik a fekete medve nyoma. De a nappal és az
éjszaka azóta is egymást váltják.