A négy folyam eredete

Miután a nagy áradat vizei levonultak a földről, nem volt semmi innivaló sehol.

A holló elindult vizet keresni, és hallott egy Ganuk nevű férfiról, aki nem volt más, mint a viharmadár. Ennek a Ganuknak soha ki nem meríthető forrás volt a birtokában.

A holló nagyon vágyott már a víz után, de nem tudott hozzáférkőzni, mert Ganuk mindig a forrás mellett aludt, és szilárd tetőt épített föléje, hogy senki más hozzá ne férhessen. A holló beállított hozzá, és így szólt:

- Kedves sógor, éppen erre jártam, mondom, megnézem, hogy vagy.

Ganuk erre beszélni kezdett, mindenfélét összevissza fecsegett-locsogott, hogy elterelje Yetl figyel­mét a forrásról. A holló pedig úgy igyekezett fordítani a beszéd irányát, hogy kime­hessen és jól körülnézhessen.

Estefelé így szólt a holló:

- Azt hiszem, nálad alszom, sógor.

Lefeküdtek aludni.

Reggelfelé Yetl fölébredt, és látja, hogy Ganuk még az igazak álmát alussza. Óvatosan fölkelt és kisurrant, behozott egy kis sarat, és bekente vele Ganuk fekvőhelyét.

Mikor aztán felkelt a Nap, hangosan így kiáltott:

- Ébredj, sógor! Sáros lett a fekvőhelyed!

Ganuk fölriadt, fölkelt, kiment, kivitte magával a takaróját is, hogy rendbe tegye. A holló pedig nagy sietve rávetette magát a forrásra, levette a tetőt, és inni kezdett. Már jól teleitta magát, amikor Ganuk visszatért.

- Ga! Ga! - üvöltéssel hirtelen a magasba csapott a holló, és huss! - a füstölőnyíláson át ki­röppent a szabadba.

Azazhogy kiröppent volna, de Ganuk a füstnyílás szelleméhez folyamodott, hogy fogja meg a hollót. Úgy is történt. Yetl beleakadt a nyílásba, Ganuk pedig szurokfenyőt dobott a tűzre, hogy sűrű füst támadjon.

A holló eladdig hófehér volt, a sűrű füst festette olyan sötétre, amilyen manapság is.

A vizet azonban nem hagyta. Mikor a füstnyílás szelleme végre szabadon engedte, elröpült a legközelebbi hegycsúcsra, körberepülte, nekidörgölőzött, hogy amennyire csak lehet, meg­szabaduljon a rárakódott koromtól.

Innen aztán a völgy irányába repült tovább lefelé, néhány csöpp víz kihullott a csőréből, ezekből lett a négy nagy folyam: a Stikine, Taku, Chilkat és az Alseck és mind a többi folyó. Az apróbb cseppekből lettek a kis pisztrángos patakocskák, a források és erek.