Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a
vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének
bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű
fiával a templomoldalba, szekerestül.
- Te, Bera, te csak maradj itt a lovakkal, hogy el ne
hajtsák; én bemegyek a misére - mondta Pesu, s azzal bement a templomba.
Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt
Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre:
- Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen
már délre jár?
- Hej, Bera Lettél volna csak ott! Ahogy nézegettem a
nagy képeket meg ablakokat, hát egyszer csak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy
volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap
gyertyával! De annyi volt ott, mint kutyában a bolha! Legutoljára pedig kijött
egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy ő bizony nem
misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kóruson meg elkezdtek
muzsikálni. Egy nagy, hosszú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy
bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás
szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrok a közepére,
lehajtom a csuhaujjamat, rákezdem a kállai kettőst! No, nem is kellett egyéb!
Rámzúdul a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De
én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem
szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogy sem
akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de biz
az csak vonogatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte! Egyszer aztán egyik
mégis kitalálta a szíve szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap
fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán
megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagy nehezen a
misét. Odafent meg a kóruson, örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből,
elkezdtek trombitálni meg kerepelni. Így lett nagy sokára vége a misének. Pedig
azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják
azt a misét hirtelenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek
ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja, ez
meg szerszámostól, papostól sem éri végét.