Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag
lányt; ráadásul még azt is megfogadta, hogy sohasem veri meg.
A menyecske sohasem dolgozott, hanem csak járt házról
házra pletykálkodni, s egyéb hitvány dolgot művelni.
Nem verte meg az ura egyszer sem.
Hanem egyszer egy reggel, mikor dologra ment, így
szólott a macskához:
- Azt parancsolom neked, te macska, hogy míg én
odaleszek, te mindent dolgozz, amit kell! A házat szépen kitakarítsd, délre
ételt készíts, s még egy orsó fonalat is fonj, mert ha nem, mikor hazajövök,
úgy megverlek, hogy megemlegeted!
A macska a tűzhelyen szunyókált, jámboran
végighallgatta a beszédet.
De az asszony azt gondolta magában, hogy ez az én
emberem megbolondult!
S azt mondja:
- Kelmed, uram, miért parancsol olyanokat annak a
macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni!
- Tud, nem tud, nekem mindegy, feleség! - azt mondja
az ember - nekem nincs más, akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi,
meglásd, úgy megverem, hogy sokért elkerülte volna!
Avval ment a dolgára.
Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát:
- Dolgozz, macska, mert megver az uram!
De a macska nem dolgozott. Elment az asszony több
házhoz, s mikorra hazament, a macska akkor is szunyókált, s a tűz is kialudt.
Ismét mondta:
- Szítsd fel a tüzet, s dolgozz, macska, mert ma
megverődöl!
De a macska nem dolgozott.
Hazajön a gazda, széjjelnéz, s hát minden rosszul van.
Előrántja a macskát, felköti a felesége hátára, s addig veri, míg a felesége
imádkozni nem kezd:
- Ne üsse többet azt a macskát, nem hibás az, nem tud
az azokhoz a dolgokhoz!
- Fogadod hát, hogy helyette mindent véghez viszel? -
kérdi az ura.
- Véghez viszek még többet is, mint amennyit kelmed
neki parancsolt, csak ne üsse többet szegényt! - felelé az asszony.
A menyecske hazafutott az anyjához, elpanaszolta a
dolgot, s azt mondta:
- Felfogadtam, hogy a macska helyett minden dolgot
eligazítok, csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül.
Hozzászólott az apja is:
- Ha felfogadtad, tedd is meg Mert ha nem, a macska
holnap is megverődik!
S evvel hazaküldte az urához.
Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának,
mit tegyen.
De a macska most sem tett semmit. A gazda hát ismét
jól megverte a felesége hátán.
Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra, de az apja
úgy visszakergette, hogy a lába sem érte a földet.
Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a
harmadik parancsolatot. A macska már végighallgatni sem tudta, úgy meg volt
ijedve. De hát most sem dolgozott semmit. Hanem most mindent eligazított
helyette az asszony. Most nem felejtette el, hogy mit fogadott volt: tüzet
tett, vizet hozott, ételt készített, sepregetett. Elvégzett mindent, amit
kellett.
Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán; azon, hogy
amikor az ura azt veri, kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. Meg
azon, hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta
minden ütéssel.
Mikor az ura hazajött, hát minden jól van!
Mondogatja is az ember:
- Ne félj, macska, most nem bántalak!
Az asszony örömmel terítette meg az asztalt, az
ennivalót megcsinálta, az ura elé tette. Jóllaktak jókedvvel.
Azután mindennap úgy volt. A macska többször nem
verődött meg, s a menyecskéből olyan gazdasszony lett, hogy ugyan helyde!