Egyszer lakodalom volt egy faluban. A róka megérezte a
szagot, s gondolta, jó volna belopódzni oda. Rábeszélte a farkast, hogy
menjenek el ők is a lakodalomba.
Azt mondja a farkas:
- Menjünk! Bár attól félek, hogy megbánjuk.
Feleli a róka:
- Ne félj semmit, csak gyere velem!
Amint bementek az udvarba, a vendégek már mind bent
ültek az asztalnál a szobában.
Azt mondja a róka:
- Te csak húzódj meg itt, farkas koma! Én majd
megszimatolom, hogy hol menjünk be.
A róka szaglászott, aztán szép óvatosan bement a
tornácra.
„Elébb bemegyek a kamrába” - gondolta magában. Keresi
is a kamrát. A tornácon nem volt senki. Végre megtalálja, s megnyitja a
kamraajtót. Látja, hogy mennyi bor meg pálinka van ott. A sok sütemény is mind
ott volt. „No, ide jó lesz behúzódni” - gondolta. Hívta a farkas komáját is.
Odasettenkedtek most már mindketten. Éppen nekikezdtek
volna a süteménynek, akkor veszi észre a róka, hogy van ott jó fazék
töltöttkáposzta is. Odaszól a farkasnak:
- Ezt lesz jó megkóstolni legelébb!
Nekiestek hát előbb a káposztának. Aztán vették sorra
a kalácsot, kürtőst, fánkot, a csörögét.
Azt mondja a farkas:
- No, most már, róka koma, jó lenne valamit inni is.
Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az
ivásnak. Annyit ittak, hogy végül is berúgtak. Nekikezdtek dudorászni! Egyik
jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, ha be is
volt rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, ahol ki tudjon bújni, ha
veszedelembe jut.
Benn a szobában a vendégek közben megették a levest.
Indul a szakácsné, hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek.
Mikor megnyitja a kamraajtót, szinte meghal ijedtében attól, amit lát: egy
részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol!
Szalad be a vendégekhez, s mondja rémülten, hogy mit
látott! Azok nem akarták hinni, azt gondolták, afféle lakodalmi tréfa. De
egypáran mégis kimentek. Mire kiértek, a róka neszt fogott, s már kibújt a
lyukon. Csak a farkast lelték ott. Neki! A szegény farkast úgy elverték, hogy csak
úgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából.
A róka közben szaladt, iszkolt a falu végére. Ott
lefeküdt egy csomó pozdorjára, s elaludt. Egyszer csak arra ébredt fel, hogy
nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az, hát -
nicsak, farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől, meg
attól, hogy minden oldalbordája meg volt dagadva. Jajgatott ugyancsak a
rókának:
- Menni se tudok!
Azt feleli neki bosszúsan a róka:
- Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva, de
az enyém, lám, mind kívül lóg az oldalamon. Látod, milyen fehér? - azzal
mutatja azt a pozdorját ami ráragadt, ahol aludt.
Csak könyörgött a farkas, hogy vegye fel a hátára őt a
róka. Mert itt lepik az emberek! Jönnek!
Mondja neki a róka:
- Hogy vegyelek, mikor az én csontom, látod, kívül lóg
a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet, vigyél.
A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt,
hogy mégis nekidurálta magát, s felvette. Elindult, s vitte a hátán. A róka meg
csak vigyorgott magában a farkas hátán. Végül is nagy elégedetten dudorászni
kezdett.
- Vert visz veretlent, vert visz veretlent.
Azt mondja a farkas:
- Mit pusmogsz te ott a hátamon, róka koma?
Azt mondja a róka:
- Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen visz
vertet, veretlen visz vertet.
A farkas most már tisztán megértette, hogy mit mond a
róka. Akkor már jó messze elvitte volt a rókát. Megharagudott hát, s ledobta a
hátáról a rókát, de úgy, hogy most a róka oldalbordája is megreccsent.
Fölugrott mérgesen a róka, neki a farkasnak!
Csihi-puhi, zim-zum! Oda, ahol puha, ne törjön a csontja!
Úgy egymásnak akaszkodtak, se láttak, se hallottak.
Azt se vették észre, amikor a vendégek odaértek, közrevették, s vitték vissza
őket olyan haddelhadd lagzira, hogy amíg élnek, megemlegetik.