A cigánynak
féktelen jókedve kerekedik, ha tele a bendője, így van ez a rókánál is. Mikor
mind a hét hollófiókát bekebelezte, jókedvűen futkározott körbe a réten, és
vidáman ugrált. Egyszerre csak észrevette, hogy egy csiga mászik a fűben, és
ezt látva, elkezdett hangos nevetéssel gúnyolódni:
- Na, te kis
vacak! Sosem gondoltam volna, hogy így tudsz futni! Nincs kedved velem versenyezni?
A csigabiga
kinyújtotta négy szarvacskáját, körülnézett, és mind a négy szemével végigmérte
a rókát:
- Miért is
ne? - felelte azután. - Veled aztán igazán bármikor megmérkőzhetem!
A folyó
néhány száz lépésnyi távolságban húzódó partját tűzték ki célul.
- Szívesen
adok neked akár egy testhossznyi előnyt is! - ajánlotta fel a csiga. - Hiszen
végül úgyis lehagylak!
A róka úgy
gondolta, hogy ez a lehetetlenség egyértelmű lenne a csodával, de azért
elfogadta a felajánlott előnyt.
A csiga
ekkor észrevétlen ráakaszkodott a róka farkának a legvégére, és elkiáltotta magát:
- Én készen
állok a startra. Iramodj neki, mert elkezdem a számolást!
A róka
startállásba helyezkedett, és alig számolt a csiga egy-kettő-háromig, szélsebes
vágtába fogott, úgyhogy egykettőre a célnál volt. Itt gyorsan hátrafordult,
hogy lássa, hogy hol is lehet a csiga, vagy hogy egyáltalában jön-e utána. A
hirtelen fordulat közben azonban farkáról a túlsó partra röpítette át a csigát.
- Jössz-e
már végre, te lassúsági bajnok? - kiáltotta a róka.
Mire a csiga
a túlsó partról így felelt:
- Én már egy
negyedórával előbb megérkeztem, és annyira unatkoztam, hogy unalmamban még a
folyón is átjöttem.
A róka
szégyenkezve húzta be a farkát mondván:
- Hogy
csapna bele a mennykő! Ez a kis vacak többre képes, mint én!
Azzal hátat
fordított a csigának a túlsó parton, és elszelelt.