A róka
messziről nézte, hogyan hagyta ott a farkas a jégben a farkát.
Egyszer
azután arra jött a farkas, és nyakon csípte a rókát, még mielőtt
bemenekülhetett volna a kotorékba.
- Megállj, te hűtlen barát! Eljátszottad az életedet! De mielőtt még
végeznék veled, teremtsd elő a farkamat, vagy ezer halállal kínozlak meg! Ó, én boldogtalan - jajgatott
tovább a farkas -, hogyan elcsúfítottad délceg alakomat!
- De komám,
hát hogyan tehetsz nekem ilyen igazságtalan szemrehányást? Hát nem figyelmeztettelek-e,
hogy ne fogjál túl sok halat? Hanem megszoktam már, hogy te mindig hálátlansággal
fizetsz ki engem, hiszen készen vagy a legszentebb esküvésedet is megszegni! De
látod, tudom, hogyan lehetne pótolni a veszteségedet. Olyan farkat csinálok
neked, hogy nem akad párja a kerek világon! Ha akarod, hétszer olyan hosszú
lesz, mint a régi volt, és sokkal bozontosabb, úgyhogy büszke lehetsz majd rá!
Örült a
farkas ezt hallván, és mint mindannyiszor, amikor úgy érezte, hogy tisztelettel
adóznak neki, nyomban szelídebbre vált a hangulata:
- Hát akkor
csináld meg gyorsan, komám!
Erre a róka
beszaladt a faluba, felosont az egyik parasztház padlására, ahol nemegyszer
járt már, fogott egy köteg kifésült kendert, és elvitte magával oda, ahol a
farkas várt rá, hosszú és vastag farkat font belőle, aztán elfutott a faluba a
cipészhez, ellopott tőle egy darab szurkot, azzal odaragasztotta a farkat a
helyére, és bekente jól, hogy csak úgy ragyogott.
- Így ni -
mondta, amikor elkészült. - Senki sem dicsekedhet azzal, hogy hosszabb farkat
húz maga után, mint te!
A farkas
örült ennek a dicsőségnek, és majdnem megfeledkezett a sok verésről meg a
szörnyű éhségről az új farok kedvéért.
Feneketlen
étvágya azonban csakhamar újra felébredt:
- Hallod-e,
róka koma, ha nem teremtesz nekem hamarosan valami harapnivalót, megismerkedsz
a fogaimmal!
- Csak
alkonyatig várj, komám, akkor olyan lakodalomban lesz részed, mint még soha
életedben! Az öreg András, aki ott lakik a sarkon, holnap tartja a fia
lakodalmát, aki a Hanni Misának a Tini lányát veszi el feleségül, ma este
kötik a koszorút. Ha majd azoknak már jókedvük kerekedett odafönt a házban, mi
lemegyünk a pincébe, ahol jó sok kenyér, hús meg bor van. Jól ismerem az utat
odáig!