A SZÖCSKE



A szöcskeember olyan faluban élt, amelynek lakói lazacokat fogtak, és azokat télire megszá­rították. Azt mondták a szöcskeembernek:
- Gyere, segíts te is nekünk. Itt a nyár, sokat kell dolgoznunk, hogy legyen elég, ennivalónk télire.
A szöcskeember így felelt:
- Nem szeretek dolgozni, hanem játszani, Ugrálni, zajongani szeretek. Nem szeretem a lazacot, füvet szeretek enni, és fű van éppen elég körös-körül.
Eljött aztán a tél, és a füvet mély hó fedte. Fázott és éhezett a szöcskeember. Éhségében kérte az indiánokat, adjanak neki szárított lazacot. Az indiánok azonban haragudtak rá, s azt mond­ták, menjen, játszadozzon most is, és egyék füvet.
- Ezentúl szöcske leszel. Lusta voltál a munkához, nem segítettél lazacot fogni, egyél hát ezentúl füvet, és amíg mások szorgoskodnak, a te időd azzal telik, hogy ide-oda ugrálsz és zajongsz.