Oldalak
- ELŐSZÓ
- GRIMM TESTVÉREK
- HANS CHRISTIAN ANDERSEN
- A. A. MILNE MICIMACKÓ
- ROMÁN NÉPMESÉK
- ERDÉLYI SZÁSZ NÉPMESÉK
- ÖRMÉNY NÉPMESÉK
- PALÓC MESÉK
- RÉMUSZ BÁCSI MESÉI
- MAZSOLA
- KURD NÉPMESÉK
- ÉSZAK-AMERIKAI NÉPMESÉK
- BENEDEK ELEK
- MAGYAR NÉPMESÉK
- MÓRA FERENC
- LÁZÁR ERVIN
- MINDEN NAPRA EGY MESE
- MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL
- ESTI MESEFILM
A szomorú királykisasszony
Volt egyszer egy fekete
város, ahol
mindenki gyászolt. A házakat, a kastélyokat feketébe húzták, az
asszonyok, az
emberek fekete ruhába jártak, mert a királykisasszony születésétől fogva
soha
egy mosolyt nem adott, az arcán soha nem látszott nevetés. Kihirdette
hát a
király, hogy aki az ö lányát meg nevetíti,ahhoz adja feleségül, meg
ezövé lesz a
fele királyság is. Próbálkoztak hát sokan hercegek, grófok, nagykalapú
tótok,
válo gatott cinágylegények, de hiába. Akárhogy mókáztak, a
királykisaszszony
szomorú maradt, az ö fejük meg karóba került. Nem messze a király
városától élt
egy szegény szerencsétlen család egyetlen fiokval. Egyszer azt mondja a
fiú: -
Édesanyám, én is megpróbálom a szerencsémet, elmegyek a királyi udvarba.
Ment,
mendegélt erdőkön, mezőkön keresztül, hát egyszer visítást hallott egy
nagy gödörből. Közelebb ment, hát a nagy gödörben egy kis malac
visított. Mikor
meglátta a legényt, emberi hangon szólalt meg: - Te szegény legény,
legyél
segítségemre, húzzál ki engem a gödörbõl! A legény kiemelte a malacot. -
No,
szegény legény, jótettedért jót várj! Tudom, hogy a királyi udvarba
mégy, hát
hagy tartsak én is veled! Ha útközben akarkivel találkozol, csak annyit
mondjál
nekem: "Visi, visi, malacom, ez is hozzád ragadjon!". Úgy is volt,
ketten mentek
tovább: a legény elöl, a malac utána. Mentek, mendegéltek, a legelsö
útjok egy
falun vitt keresztül. A misérõl gyött haza a nép. A legény azt mondta: -
Visi,
visi. malacom, ez is hozzád ragadjon! A misés nép mind hozzá is ragadt a
malachoz, ment utánok. Mentek hegyeken-völgyeken, árkokon-bokrokon át,
mikor egy
másik községben egy kenyérsütõ asszonyt láttak meg. Akkor hányta be a
kenyeret a
lapátjával a kemencébe. Erre a legény azt mondta: - Visi, visi, malacom,
ez is
hozzád ragadjon! Ö is hozzáragadt a sokasághoz. Nem messze egy
cigányember az
árnyékszéket tisztította, nála volt minden szerszáma. A legény
megszólalt: -
Visi, visi, malacom, ez is hozzád ragadjon! A cigányember is hozzáragadt
a
malachoz. A temetõhöz értek. Éppen temettek, hát ott volt a pap, a
gyáSZOlÓ
gyülekezet, csak a kántor hiányzott. Hozzá is ragadt a malachoz az egész
gyülekezet. Gyött a kántor, hát elkezdtek neki kiabálni: - Kántor uram,
énekeljen szét bennõnköt, mert valóságos istencsa pása, ami itt
történik! Erre
a legény megint: - Visi, visi, malacom ez is hozzád ragadjon! No így a
kántor is
velük tartott. Beértek a király városába. Az út mellett sorakoztak a
karóba
húzott emberek fejei, akik egyiken se bírták megnevetíteni a
királykisasz
szonyt. A szegény legény nem törõdött velek, ment egyenest a palo tába.
Már
mindenki õköt bámulta: a cselédek, az udvaroncok, a kukták, mindenki. -
Visi,
visi, malacom, ez is hozzád ragadjon! Hozzáragadt mindenki az udvarban
is, úgy
ért a legény a királykis asszonyelejbe. Mikor a királykisasszony
meglátta a
furcsa csõdületet, akkorát ne vetett, hogya palota szinte k