A viharmadár
elhatározta, hogy földi anya lányát veszi feleségül. Selymesen csillogó
fókabőrt húzott magára, s minthogy a szeme rossz volt, rozmáragyarból
szemüveget is csinált magának. Szép akart lenni, ez igazán érthető. Aztán ember
formát öltött, emberként ment az emberek közé, feleségül vett egy lányt, s
magával vitte.
Történt
egyszer, hogy leesett a pápaszeme, felesége meglátta csúf és rossz szemét, s
nyomban sírni kezdett, hogy a férjének olyan igazán csúf a szeme.
A férje
azonban csak nevetett:
- Ó, hát
megláttad a szememet? Hihihi... - azzal ismét föltette a rozmáragyarból készült
pápaszemet.
A viharmadár
feleségének a bátyjai közben egyre búslakodtak a húguk után, s elhatározták,
hogy meglátogatják. Így is tettek. Mikor megérkeztek a nővérükhöz, a viharmadár
éppen vadászúton járt, s a fivérek magukkal vitték nővérüket.
A viharmadár
nagyon elbúsult, mikor hazatérve látta, hogy elrabolták a feleségét. Sejtette,
hogy a fivérek jártak ott, s nyomban a menekülők után indult. Röptében erősen
verdesett a szárnyaival, s mert nagy varázsló volt, erős szárnycsapásaival
vihart támasztott.
A hirtelen
vihar a tengeren érte az uniaqot, vagyis azt a bárkát, melyen a földi
asszony menekült a viharmadár férjétől.
Tajtékos
hullámok verték az uniaqot, s a viharmadár szárnyainak vad suhogása nyomán
egyre iszonyatosabban tombolt a szél. A fivérek tudták, hogy a viharmadár
haragja keltette föl a tomboló szelet, az korbácsolja a tajtékos hullámokat, s
hogy megmeneküljenek a viharmadár haragjától, a tengerbe dobták nővérüket. Az
pedig a bárka peremébe kapaszkodott, hogy el ne nyelje a viharzó tenger. De a
fivérei evezővel ütöttek a kapaszkodó kézre, s az asszony elmerült.
Elmerült,
szállt le, egyre lejjebb, aztán a tenger fenekére ért. Ott pedig ajándékozó
úrnővé változott, ő a tengerek mélyén és a hullámok között lakozó kis és nagy
halak, kagylók és rákok meg mindennemű teremtmények királynője.
Amikor a
férfiak fókavadászatra indulnak, a törzs varázslói Nerrivikhez, a tengerek
királynőjéhez folyamodnak, hogy eredményes legyen a vadászat, s bőséges
zsákmánnyal térhessenek meg. Nerrivik keze fáj, csupa seb, mióta fivérei
evezővel ütöttek rá, egyedül nem is tudja megfésülni hosszú, szép haját. A
varázslók fésülgetik, Nerrivik megengedi, hogy a vadászok fókákat ejthessenek
el, a halászok meg halakkal, rákokkal, kagylókkal megrakott kosarakkal
térhessenek haza a tengerről.