Egyszer volt, hol nem volt, volt
egyszer egy szegény ember, annak volt, volt három fia: az egyik tizennyolc
éves, a másik húsz éves, a harmadik huszonkét éves. Azt mondta nekik az
édesapjuk: - Fiaim, mivel mán ilyen idősek vagytok, saját magotok is meg
tudjátok a magotok kenyerit keresni, menjetek országot-világot próbálni! A
huszonkét éves indult el először. Ment, mendegélt a nagyvilágba, míg egyszer egyerdőségben
eltévedt. Egyszer csak világosságot látott, hát arra vette az útját. Azt mondta
magában: - No, én mán nem megyek tovább, hanem meg szállok ott, ahol az a
világosság van . . Mikor odaért, nagyon szépen beköszönt: - Adjon isten jó
estét! Nem is gondolta, hogy akinek köszönt, az a tündérkirály volt. Adjon isten
neked is, te szegény legény! Mi járatban vagy? - Szerencsét próbálok a
nagyvilágban, munkát keresek. Mivel szegények a szüleim, szeretnék megélni a
magam kenyerin! - No, akkor jó helyen jársz, mert nálam megcsinálhatod a szerencséd.
A fél királyságom az ettéd a szép gyönyörű lányommal együtt, ha megcsinálod,
amit kérek tőled. Felséges királyom, mi a kívánsága? - Gyere ki velem az
udvarra, majd megmutatom! Éjszaka volt, szépen sütött a holdvilág, ragyogtak a
csillagok. Azt mondotta a király: - Látod azt a kutat? Míg a nap fel nem kel,
ki kell húznod belőle a csillagok ragyogását. Ha a vizet az utolsó cseppig
kimerítgeted, csak akkor nem tudnak a csillagok a víz tükrében sütni.
Hozzáfogott nagy serényen a legény a munkához, húzta a vizet, húzta, de mindég
új bugyogott fel a régi helyiben. Éjfélre mán nagyon elfáradott a legény,
kiszállott belőle az erő, a csillagok meg csak továbbra is ragyogtak a víz
tükrén. Azt mondta végül: - Felséges királyom, hiába húzom én a vizet, mindég
újabb gyön helyette. Nagyon sajnálom, de lemondok a gazdagságról is meg a
lányáról is. - Én is sajnálom, szegény legény, hogy nem tudtad végigcsinálni a
munkát, hogy nem tudlak jutalomban részesíteni. Hazament a legény
dolgavégezetlenül. Elindult aztán a középső legény, a húsz éves. Ment,
mendegélt, amíg a tündérkirály palotájához nem ért. - Adjon isten, felséges
királyatyám! - Adjon isten, szegény legény! Mi járatban vagy? - Szerencsét•
próbálok. - No, én nagyon gazdaggá tudlak tenni. A fél királyságom meg a lányom
keze is az ettéd, ha tudod teljesíteni a kívánságomat. - Mi legyen az, felséges
királyatyám? - Ki kell húzni a kutamból a csillagok fényét, a csillagok
ragyogását! Megörült a legény, hogy milyen gazdag lesz õ abban a kastélyban,
milyen boldog lesz a szépséges királykisasszonnyal, ha sikerül neki a
próbatétel. Hozzá fogott húzni, húzni meg húzni a vizet. Szakadt róla a
verejték, megfájdult a válla, de csak húzta a vizet éjfél után egy óráig. Hiába
erőlködött, mert a régi víz helyén új tört fel, nem tudott egyről a kettőre
jutni. A csillagok fénye meg tovább ragyogott a vízben. Végül azt mondta a
legény: - Felséges királyatyám, nem húzom tovább a vizet, inkább lemondok a
fele királyságról, a lánya kezéről, pedig nagyon szerettem volna mind a kettőt.
Hazaért a második fiú is, de hallgatott õ is arról, hogy járt, mint járt. Azt
mondja az apjok: - Ha mán te se jártál szerencsével. középső fiam, akkor menjél
el, te legfiatalabb! Útnak indult a tizennyolc éves legény világot próbálni. Ö
is eljutott a nagyerdőbe, a tündérkirály palotájába, beköszönt illően: - Adjon isten
jó estét, felséges királyatyám! - Adjon isten neked is, szegény legény! Mi
járatban vagy? - Szerencsét próbálok. - Akkor jó helyen jársz. A fél
királyságom meg a szép gyönyörű lányom keze az ettéd, ha teljesíted kívánságomat.
Erre azt mondta a szegény legény: - Mi volna az a kívánság, felséges
királyatyám? - A csillagok fényét kihúzni a kutam vizéből, hogy ne ragyogjanak
benne. Azt mondta a legfiatalabb legény: - Ha módom van rá, megpróbálom, mert
nagyon tetszik a királylány énnékem. - Jól van, fiam, de nem lesz könnyû a
dolgod. Járt már nálam két legény, erősek, jókötésűek, megpróbálták kihúzni a
csillagok fényét a kútból, de nem bírtak vele. Nekilátott a legfiatalabb legény
a munkának. Izzadt, töröigette a homlokát, és csak húzta, húzta a vizet a
csillagfényes éjszakában. Elmúlt az éjfél, elmúlt az egy óra, de csak nem akart
elfogyni a víz, ragyogott a csillagok fénye a kút mélyén. A legfiatalabb legény
nem engedett, csak húzta, húzta tovább a vizet. Összeszedte a maradék erejét,
és tovább dolgozott. Egyszer csak sárral vegyített víz gyött fel a kútból.
Nemsokára aztán víz helyett sarat húzott fel a kút aljából. Még szépen
ragyogtak a csillagok az égen, mikor végzett a munkájával. Szólt a
tündérkirálynak: - Felség, legyen szíves, gyöjjön ki, és nézze meg, hogy mán
nem sütnek a csillagok a kútba, ki van húzva a csillagok ragyogása! Kiment a
tündérkirály, és látta, hogy sötét a kút feneke, egyetlen csillag se tud
ragyogni benne. - No, fiam, megmutattad nekem, hogyha valaki valamihez
hozzáfog, csak akkor lesz eredménye, ha azt végigcsinálja. Ember vagy a
talpadon, hát ettéd a fele királyságom meg a szépséges lányom, ahogy
megígértem. A tündérkirály lánya a szegény legényé lett. A legény az édesanyját
meg az édesapját gazdaggá tette, és az óta is élnek, ha meg nem haltak.
