- Hátborzongató história! - kotkodácsolta egy jérce,
mégpedig a falu ellenkező végén, mint ahol a história megesett. - Hátborzongató
dolog történt a tyúkólban! Nem mernék egyedül aludni ma éjjel, nem én! Milyen
jó, hogy annyian gubbasztunk a rúdon! - Aztán elmondta a históriát, amely
csakugyan olyan rettenetes volt, hogy a tyúkoknak minden tolla szála az égnek
meredt, a kakasnak meg lefittyedt a taraja. Bizonyisten!
De kezdjük az elején a históriát, amely a falu túlsó
végén, egy másik tyúkólban esett meg.
Leáldozott a nap, s a tyúkok sorra fölrepültek az ülőre.
Egy kurta lábú fehér tyúkocska annak rendje és módja szerint elhelyezte tojását
a szalmában, igazán semmi kifogást se lehetne ellene emelni. Aztán nyugodtan
felröppent az ülőre, csőrével megigazgatta a tollait, s közben kihullott egy
fehér pihetolla.
- Ni, hogy száll! - mutatott utána: - Nem baj! Minél
többet elhullatok, annál szebb leszek!
Tréfából mondta persze, mert ő volt a legmókásabb
tyúkocska az ólban, máskülönben, mondom, nem vethettek semmit a szemére. Hát
így tréfálkozott, aztán elbóbiskolt.
Sötétség ereszkedett mindenre, a tyúkok összebújtak az
ülőn, hanem a fehér tyúkocska szomszédasszonyának nem jött álom a szemére.
Hallotta is meg nem is a fehér tyúk megjegyzését; ez a legokosabb, ha békén
akarunk élni ezen a világon. Végül is elmondta a szomszédjának, mi nyomja a
begyét:
- Hallottad, mit mondtak itt az előbb? Van itt egy
szemérmetlen teremtés - nem akarom nevén nevezni -, az megkopasztja magát, hogy
szebb legyen! Én rá se néznék, ha kakas volnék!
Hanem az ól tetején ott üldögélt a bagoly az urával
meg a kisbaglyokkal; ennek a népségnek jó füle van, értették is minden szavát a
tyúknak. De csak forgatták bagolyszemüket, az anya csapkodott a szárnyaival, és
rendreutasította az urát:
- Mit fülelsz! Persze már mindent hallottál, amit
odalenn beszélnek! Én is hallottam, bánom is eléggé; sok mindent meg kell
hallanunk, amíg kihullik a tollunk! Van itt egy tyúk, az annyira kivetkőzött
magából, hogy kitépdesi a tollait, úgy illegeti magát a kakasnak!
- Prenez garde aux enfants!* - intett franciául az apabagoly. -
Csak ne a gyerekek előtt!
- Bizony, én elmondom a szomszéd bagolyasszonyságnak!
Tőle sok függ a társaságban! - S az anyabagoly elrepült.
- Hu-hu! Hu-hu! - kiáltott be aztán a szomszédasszonyával
együtt a galambdúcba. - Hallottátok? Hallottátok? Hu-hu! Van itt egy elvetemült
tyúk, aki a kakas kedvéért valamennyi tollát kitépte! Bizony megfagy, ha eddig
még meg nem fagyott! Hu-hu!
- Hol? Hol? - dugták ki a fejüket a galambok.
- A szomszéd udvarban! Elhihetitek, tulajdon szememmel
láttam! Nem is illene elmondanom, de hát megtörtént! Bizonyisten!
- Igaz lehet! Igaz lehet! - mondták izgatottan a
galambok, aztán leturbékoltak a maguk udvarára:
- Hallottátok? Van itt egy tyúk, de az is lehet, hogy
kettő, akik minden tollukat kitépdesték, hogy kitűnjenek a többiek közül, s így
tereljék magukra a kakas figyelmét. Veszedelmes játék, mert megfázhatnak,
forrólázat kaphatnak, s végük. Bele is haltak mind a ketten! Bizonyisten!
- Talpra! Talpra! - kiáltott ébresztőt a kakas, és
fölröppent a palánkra. Álmos volt még nagyon, de annál hangosabban kukorékolta:
- Három tyúk belehalt szerelmi bánatába! Reménytelenül imádtak egy kakast. Hogy
végezzenek magukkal, kitépték minden tollukat. Bizony, csúnya história, nem is
tartom meg magamnak. Adjátok tovább!
- Adjátok tovább! - cincogták a denevérek,
kotkodácsolták a tyúkok, kukorékolták a kakasok: - Adjátok tovább!
S röpült a szörnyű hír tyúkóltól tyúkólig, alvégről a
felvégig, míg végre visszakerült oda, ahonnan szárnyra kelt.
- Öt tyúk - így mondták - minden tollát lefosztotta;
meg akarták mutatni egymásnak, melyik soványodott le jobban reménytelen
szerelmében. Aztán véresre csípték-vágták egymást, míg csak össze nem rogytak,
családjuk szégyenére, gazdájuk kárára! Bizonyisten!
Az a mókás kedvű tyúkocska, aki azt a kis fehér
pihetollat elhullatta, persze nem ismert rá tulajdon személyére, amikor a
szörnyűséges história a fülébe jutott. Kifogástalan erényű tyúk volt, hát így
szólt:
- Mélységesen megvetem az efféle kacér tyúkokat!
Fájdalom, elég sokan vannak. Az ilyesmit persze nem kell szótlanul tűrni, én
magam fogom szellőztetni az újságokban, hadd járja be a híre az egész országot!
Megérdemlik az efféle tyúkok, családjukkal együtt!
Bele is került az újságokba, olvashatta mindenki.
Úgy ám, egy pihéből könnyen lehet öt tyúk!
Bizonyisten!