amelyben Micimackó és Malacka vadászni mennek,
és kis híja, hogy menyétet nem fognak
és kis híja, hogy menyétet nem fognak
Malacka nagy
kunyhóban lakott egy nyírfa közelében, ez a nyírfa az erdő közepében állott, és
Malacka a kunyhó közepében lakott. A háza közelében, rúd tetején, egy darab
törött lécen ez volt olvasható: "TILOSAZ Á." Amikor Róbert Gida
megkérdezte Malackát, hogy ez mit jelent, Malacka szemrebbenés nélkül
kijelentette, hogy ez az ő nagyapjának a neve, és évek óta egyben az ő családi
nevük.
Róbert Gida
vállat vont, és olyasfélét próbált megjegyezni, hogy egy embert nem
hívhatnak Tilosaz Á-nak, de Malacka kijelentette, hogy igenis hívhatnak,
mert például az ő nagyapját így hívták, ez volt a neve: Tilosaz Á. Az ő
nagyapjának igenis két neve volt arra az esetre, ha az egyiket elvesztené. Tilosaz,
ez volt az egyik neve, amit egy nagybátyjától örökölt, és Á, vagyis Átjárás,
ez volt a másik neve, amit egy átjárótól örökölt. De lehet Ákos, vagy Ábrahám
is.
- Megjegyzem
nekem is két nevem van - vetette oda Gida könnyedén. - Róbert Gedeon.
- Na ugye,
látod, ez is azt bizonyítja - bólintott Malacka.
Egy szép
téli napon, amikor Malacka éppen a havat söpörte el a házuk elől, ahogy
véletlenül lenéz az ágak közül, ott látja Micimackót. Micimackó körbe-körbe
járt, és nyilvánvalóan valami másra gondolt. Mikor Malacka rászólt, csak intett
neki, és folytatta a körözést.
- Halló -
mondta Malacka -, mit csinálsz?
- Vadászom -
mondta Micimackó.
- Mire
vadászol?
-
Lábnyomokra - mondta Micimackó rejtélyesen.
- Miféle
lábnyomokra? - mondta Malacka, és lemászott hozzá.
- Én is ezt
kérdezem magamtól.
- No és mit
gondolsz, mit fogsz felelni a kérdésedre?
- Kitérő
választ fogok adni egyelőre - mondta Micimackó. - No most idenézz! - Egyenesen
lemutatott a földre, lába elé. - Mit látsz itt?
- Lábnyomokat
- mondta Malacka -, sőt azt hiszem, karmok nyomát. - Füttyentett. - Tyű, Mackó!
Lehetségesnek tartod, hogy ez egy... egy... egy menyét?
- Lehetséges
- mondta Mackó. - Néha menyét, néha nem menyét. Az ember sohase tudhassa
ezeknél a lábnyomoknál.
E szavak
után folytatta a nyomozást, és Malacka egy-két percnyi tűnődés után
utánalódult.
Micimackó
hirtelen megállt; a nyomok fölé hajolt és megrezzent.
- No mi az?
- kérdezte Malacka.
- Csodálatos
dolog - mondta Mackó. - De most már két élőlény nyomait látom. A másik - akárki
legyen az illető - csatlakozott az elsőhöz - akárki legyen az illető -, és most
mind a ketten együtt folytatják útjukat. Malacka, tedd a kezed a szívedre, és
mondd meg őszintén, kitartasz-e mellettem abban az esetben is, ha kiderül, hogy
Ellenséges Fenevadakról van szó.
Malacka
nagyon kedvesen lebegtette a fülét, és azt mondta, hogy péntekig nincs
különösebb elfoglaltsága, és hogy szívesen áll Mackó rendelkezésére, ha
kiderül, hogy az illető csakugyan menyét.
- Úgy érted,
ha kiderül, hogy két menyét. Lehet, hogy a menyét magával hozta a menyét
is - jelentette ki ünnepélyesen Micimackó, de Malacka ragaszkodott hozzá, hogy
semmi hiba, őneki péntekig nincs fontos dolga.
Így hát
együtt mentek tovább.
Cserjebozót
volt a közelben, és a két menyét lábnyoma mintha a bozót körül húzódott volna,
így hát Mackó és Malacka körben követték a nyomokat. Közben Malacka Átjárás
nevű nagybátyjáról mesélt Mackónak, hogy szegényke élete utolsó éveiben mennyit
szenvedett az asztmától és egyéb érdekes dolgokról, amin Mackó nagyon
csodálkozott, különösen, mikor megtudta, hogy mindenkinek két nagyapja van.
Utólag gondolt rá, hogy az egyiket elkéri Malackától, de mindenesetre előbb
megkérdezi Róbert Gidát. Közben a nyomok nem szűntek meg...
Nem szűntek
meg...
Mackó
hirtelen megállt, és izgatottan mutatott a földre.
- Idenézz!
- Hová?
- kiáltott Malacka, és nagyot ugrott ijedtében. De rögtön észrevette, hogy
gyávaság volt így megijedni, tehát még egyet-kettőt ugrott, jelezve, hogy ő ezt
csak tornagyakorlat gyanánt teszi.
- A nyomok -
mondta Mackó titokzatosan -, a nyomok... Egy harmadik élőlény csatlakozott
hozzájuk.
- Mackó -
kiáltott Malacka. - Lehetséges, hogy egy harmadik menyét?
- Nem -
mondta Mackó. - Ezek másféle nyomok. Vagy két menyét és egy harmadik, de az is
lehet, hogy egy menyét és két ürge, vagy két ürge és egy menyét, de az is
lehet, hogy három menyét és semmi ürge... Folytassuk a cserkészést.
Így hát
folytatták, valamivel nyugtalanabbul, mert most már valószínű volt, hogy
Ellenséges Fenevadakról van szó. És Malacka titokban nagyon szerette volna, ha
Tilosaz Átjárás nevű nagyatyja most itt lenne, Mackó pedig arra gondolt, milyen
szép is volna, ha Róbert Gida most váratlanul és véletlenül előbukkanna, de
igazán csak azért vágyott erre, mert nagyon szerette Róbert Gidát.
Azért
Micimackó hirtelen megtorpant, és megnyalta az orra hegyét, mert nagyon
melegnek érezte, melegebbnek, mint valaha életében. Most már négy lábnyom
húzódott előttük a földön.
- Idenézz,
Malacka, még egy menyét!
S úgy
látszott, csakugyan igaza van. A nyomok megvoltak, keresztezték egymást, de
határozottan négy pár lábnyom volt.
- Úgy
gondolom... - mondta Malacka, aki szintén megnyalta az orra hegyét, de ez nem
könnyített a lelkén - úgy gondolom... vagyis... Ejnye csak, most jut eszembe! Most
jut eszembe, tegnap elfelejtettem valamit, amit holnap már nem végezhetek el!
Sajnos, úgy látszik, kénytelen leszek hazamenni és elintézni.
- Majd
elintézed délután, és én segítek - mondta Micimackó.
- Nem olyan
munkáról van szó, amit délután el lehet intézni - vágott közbe Malacka gyorsan
- Tudod, délután a hivatalok is zárva vannak... Ez egy különleges reggeli
munka, amit kizárólag reggel lehet csinálni, úgy körülbelül nyolc és izé
között... Hány óra lehet most?
- Tizenkettő
- mondta Mackó, és a napra nézett.
- No igen...
Ahogy mondtam... Tizenkettő... és izé... Tizenkettő és fél tizenhárom között...
Vagyis... Tehát, édes öregem, megbocsátasz ugye?... Mi az? Hová bámulsz?
Mackó az
égre bámult, és amikor újra hallotta a füttyentést, arra kapta a fejét, és egy
nagy tölgyfa ágai között megpillantotta barátját.
- Róbert
Gida! - kiáltott fel örömmel.
- No hisz
akkor rendben van - könnyebbült meg Malacka -, akkor biztonságban vagy.
Rohanok. - És már futott is haza, nagyon megnyugodva, hogy túl van a veszélyen.
Róbert Gida
lemászott a fáról.
- Csacsi
öreg medvém - mondta -, hát mit csináltál? Előbb kétszer egymás után
megkerülted a cserjét, aztán Malacka utánad szaladt, aztán megint kétszer
megkerültétek, s éppen a negyedik körbe fogtatok bele...
- Várj csak
- mondta Micimackó, és mancsai közé fogta a fejét.
Leült,
gondolkodott, nagyon erősen gondolkodott. Aztán beillesztette a talpát az egyik
lábnyomba, kétszer megdörgölte az orrát, és felállt.
- Úgy van -
mondta Micimackó. - Most már világos - tette még hozzá. - Nyilvánvaló, hogy
félre voltam vezetve. Meg fogom vizsgáltatni az agyvelőmet. Úgy látszik, ráment
az influenza.
- Te a
legédesebb és legjobb Mackó vagy a világon - mondta Róbert Gida vigasztalóan.
- Ugye? -
mondta Mackó reménykedve. És aztán hirtelen felragyogott. - Agyvelő ide, agyvelő
oda - mondta -, már kész van az ebéd.
Ebben
megegyezve hazamentek.