Egy szegény ember talált egy nagyon nagy tököt.
Elvitte Mátyás királynak, odaadta ajándékba. Mátyás király meg pénzt
adott a szegény embernek, annyi pénzt, hogy két ökröt vehetett rajta.
Így aztán négy ökrön szánthatott, mert azelőtt is volt két ökre.
A szomszédja gazdag ember volt, kérdezte, hogy hol
vette azt a két ökröt. A szegény ember elmondta, hogy így meg így talált
egy nagy tököt, aztán Mátyás királynak adta ajándékba.
- Na, jó van, majd viszek én is valamit.
Volt neki egy szép csikója, odaadta Mátyás királynak ajándékba. Nézi Mátyás király a szép csikót, egyszer azt mondja:
- Ez már csakugyan szép csikó, ilyet még magam sem láttam!
Odavezeti a gazdag embert a tökhöz, hogy hát ő látott-e már ilyen nagy tököt?
- Na, már ilyent még magam sem láttam!
- Na, legyen a magáé azért a csikóért!
Mert Mátyás király tudta, hogy gazdag ember, nincs
rászorulva a pénzre. Azt a tököt adta néki, amelyiket a szegény embertől
kapott. Ilyen igazságos volt!