Máttyás király és a szegén favágó

Máttyás király eccer az erdőben amind sétált, hogy-hogy nem, elveszett. Bolyongott erre, ment arra, nem talált ki az erdőből. Meglátott egy szegén favágót. Odament, s köszönt neki.
- Segítsen az Isten, te szegény favágó!
- Hát biza reám es férne a segítség - mondja a szegén ember. De a szegén ember nem üsmerte meg, hogy kicsoda ez. Hanem csak egy úrnak nézte Máttyás királyt. Mondja neki Máttyás király:
- Hát, te szegén ember, vannak-e gyermekeid?
- Vannak biza, uram, négy, két szép fiam s két leányom.
- Hát aztán van-e pénzed?
- Hát az es van, amennyi eppe kell. De tudod, uram, én a pénzemet háromfelé osztom örökké.
- Hát azt te hogy csinálod? - kérdezi Máttyás király.
- Én úgy, hogy egyik részit örökké, az egyik részivel az adósságomat fizetgetem. A másik részit kőcsönadogatom.
- S hát a harmadik részit?
- Azt a sárba vetegetem.
- Ejnye hát, én még elyen beszédet nem es hallottam - mondja Máttyás király. - Hát mondd el nekem, hogy hogy értsem ezt, mit jelent?
- Úgy, uram, tudod-e, hogy az első részit, az adósságomat fizetgetem, az azt jelenti, hogy nekem még van édesapám s édesanyám, s azok felnöveltek. Azokat most én tartom el. Azétt fizetgetem a régi adósságaimot. A második, az meg, van két fiam, s azt kőcsönadogatom nekik. Hogy majd ha én megöregedek, akkor azok visszafizetik nekem.
- Hát a harmadik mit jelent?
- A harmadik azt jelenti, hogy a harmadik részit sárba vetegetem, mert azt a két leányomra kőtöm. Ruházom őköt, s azok nekem sose adják vissza. Férhez mennek, s otthagynak ingemet. S ez azt jelenti.
- Jaj, be éles eszed van! Vág, mind a beretva! - mondja Máttyás király. - De hallod-e, te szegén ember! Én ebbe a nagy erdőbe elvesztem. Nem vezetnél-e ki?
- Jaj, uram, nem érek én rea vezetgetni senkit se! A szegén embernek dógozni kell seetni.
- Megfizetem én neked a napszámodat, csak vezessél ki ebből az erdőből!
- Hát, úgy igen, pénzétt azt szívesen megteszem.
S avval elindultak az erdőn, hogy kivezesse Máttyás királyt a szegén favágó. Hát, amind mennek, ballagnak, beszélgettek. Kérdezi Máttyás király:
- Hát aztá, te szegén ember, láttad-e már a királyt?
- Nem én még, uram, sose láttam, de szeretném meglátni, amíg élek.
- Most kiérünk ebből az erdőből, s ott rettentő sokan lesznek, a mezőn dolgoznak, s mikor meglássák a királyt, mindenki leveszi a fejiről a kalapot. Csak a király lesz egyedül kalapba. Akkor ott meglátod.
Hát, erre a beszédre ki es értek ők az erdőből. Hát, csakugyan rengeteg sok nép dógozott, de amikor meglátták a királyt, mindenki lekapta a fejiről a kalapot. Aszongya a szegén ember:
- Jaj, uram, nézz oda, itt mindenki hajonfejt van! Csak mü ketten vagyunk kalapba! Hát most melyikünk a király? Én vagy te?
- Hát, egyikünk biztoson az - mondja Máttyás király, s megveregette a szegén embernek a hátát, s avval továbbmentek. Gazdagon megjutalmazta a szegén embert, s még ma es élnek, ha meg nem hótak.
Tiszta igaz vót, úgy láttam, mind most.