Vót egy nemesember. Nagyon akaratos, goromba
ember vót. Akármit parancsót neki Mátyás király, semmibe se
engedelmeskedett. Mátyás király má megharagudott rá. Ráparancsót a
katonáira, hogy menjenek el a nemesember házáhó, oszt ahányan vannak, a
házat csinyálják körü. A katonák elmentek, oszt megmondták a nemesnek,
hogy a király mit parancsút nekik. A katonák mingyá kezdtek is huzkonni.
Akkor elibük át a nemesember egy nagy karddal, oszt aszonta:
- Jó, megtehetitek, amit a király parancsót! De aki ...ni mer, annak levágom a fejit!
A katonák egymásra néztek. Egyik se folytatta tovább.
Visszamentek a királyhó, oszt elmondták, mi vót, hogy vót. Mátyás csak a
fejit csóváta, oszt nevetett.
Eccer valahogy mégis megbékűt vele. El is határozta, hogy megteszi lovagnak.
Összegyűtek a templomba. Mátyás király fölát az oltár
elé, a nemesember odatérdepűt a legalsó lépcsőre, a sok úr meg
körülöttük állott. A templom telle vót néppel. Mátyás elüvette a nagy
kardot, avval a nemes vállára ütött, oszt aszonta:
- Mostantul fogva lovag vagy!
De a nemes, ahogy ez történt, elszellentötte magát.
Mátyás meg a sok úr azt se tudta, mit szóljon vagy mit csináljon.
Megszólalt a nemes:
- Nincs ebbül semmi! Fölü bement a lovag, alú kiszaladt a paraszt!