A Borsi-háton vót egy kocsma, és abba lakott egy
kocsmáros. Olyan ember vót, hogy akinél sok pénzt látott, azt
meggyilkolta. Hát, Mátyás király mán hallott errűl a dologrul, meg akart
rúla győződni. Nem királyi pompába ment, de egyszerű munkásruhába.
Betért a kocsmába, kért egy pohár bort. Aranypénzzel fizetett, és úgy
alkalmazta, hogy a kocsmáros lássa, milyen sok pénz van nála. Na, akkor
mán látta, hogy a kocsmáros fente a fogát az aranyakra!
Vót a kocsmárosnak egy szógálója, és Mátyás a jánnyal megbeszélte a dógot.
- Itt az aranygyűrű.
Odaadta a jánynak, hogy ha látja, hogy a kocsmáros űt
bántani akarja, szaladjon, ahogy csak bír. A kövesdi várba akármék
tisztnek adja oda a gyűrűt, és mondja, Mátyás király bajba van a
kocsmába.
Így is vót. Mikor a jány odaadta a gyűrűt, egyenest
lúhátra ültek a huszárkatonák. Ahogy csak bírtak, úgy hajtottak, minél
gyorsabban. A kocsmáros meg az álláson körös-körül kúrgatta Mátyás
királyt, de nem is gondolta, kicsoda. Meg akarta ölni a pénzéért. Ahogy
kúrgatta, a király mindig kijátszotta.
De mán akkor megérkezett a katonaság. A kocsmárost
megfogták, és egyenest akasztófára ítélték. Szomotoron egy óriási
nyárfára akasztották. Mátyás király fája vót ez, így nevezték.