Utazásba indult Mátyás király, bevetődött a
cinkotai kántorhon. Szállást és vacsorát kírt, de nem volt egyebe a
kántornak, csak három tojása, azt is megsüttette Mátyás királynak a
cinkotai kántor. Kérdezte Mátyás királyt, hogy:
- Egy kis bor jó vóna?
- Ne tessík hozni! - mondta Mátyás király.
- De kírem, hozatok, mer ín is szeretem - mondta a kántor.
Mátyás király ellenire hozatott bort, píze nem vót,
ekűdte a bibliát, és mégis hozatott bort Mátyás királynak, osztán
elbúcsúzott.
Mikor Mátyás király hazaírt, mingyá eszibe jutott a
cinkotai kántor. Levelet írt, hogy keresse fel Budán, a lakásán Mátyás
Sándort. Útnak vette magát a kántor, hogy felkeresi azt a Mátyás Sándor
pajtást. Fel is ment, fel is találta Mátyás Sándor házát. Nem akart
bemenni, mer a királyi palotába utasították, hogy itt lakik, de mit vót
mit tenni, csak bement. Mátyás király már akkor királyi ruhába vót, és
tévesztésse nem merte ráfogni, hogy ez a Mátyás Sándor. Kérdezte Mátyás
király, hogy mi járatba van. A cinkotai kántor aszonta:
- Mátyás Sándornak egy íccakára szálást adtam meg
vacsorát: megevett három tojást, aszonta, most nem fizetek, maj eljön
hozzám Budára látogatásra, akkor megfizetek.
Mátyás király osztán összehítta a főtanácsosokat,
hogy őtözzenek a legszebb ruhába, jőjjenek el ebídre. Akkor elmentek
ebídre, a cinkotai kántort felesígestől felültette az első helre, amazok
meg csak csodálkoztak rajta, hogy mifíle ember lehet. A cinkotai kántor
osztán megköszönte a szívessígét.
Mikor felálottak, Mátyás király kihítta a palota közepire a főtanácsosokat, aszonta:
- Vessék le magukról egyenkint a felsőruhájokat, tegyék a cinkotai kántor hátára!
Görnyedt mán alatta a cinkotai kántor, nem tudta, hogy mit akarnak véle. Eccer csak aszonta Mátyás király, hogy:
- Mindenki váltsa ki a maga gúnyáját!
Ami írtíket írt a ruha, az asztalra kellett letenni
mindenkinek, a Mátyás király elébe, a ruha árát. Odahítta osztán az
asztalhon, a pízt nekiadta, de meghatta neki, hogy amihent hazaír, a
bibliáját kiváltsa.