Volt egyszer egy huszár, akit kitettek
szolgálatba, és három napig nem váltották le. Ezért a huszár elment
panaszra, de huszonöt botot kapott, amiért panaszolni mert. Ekkor azt
gondolta, hogy addig megy, míg Mátyás királyhoz ér.
Egy erdőn ment keresztül, ahol találkozott egy
vadásszal. Elestéjedtek, és láttak egy házikót, hol világosság volt.
Bémentek és szállást kértek éjjelre. Egy öregasszony lakott a házikóban,
aki azt mondta:
- Adok szívesen, de az én fiam rablóvezér, és legyilkol tüktököt.
- Nem baj, öreganyám, csak mondd meg, hova fekhetünk! - mondta a huszár.
Mikor magikra maradtak, tanakodott a vadász és a
huszár, hogy ki lesz az őr. Úgy egyeztek meg, hogy először a huszár
marad fenn. Tizenkét órakor a rablók megjöttek. Mondja a vezérnek az
öregasszony:
- Édes fiam, van két vendégem.
A fiú küldött három rablót, hogy gyilkolják le a
vendégeket, de a huszár, ahogy léptek be, mindegyiket lefejezte. Akkor
esmént küldött három rablót a vezér, akik szintén úgy jártak, mint az
első három. Azután a vadász és a huszár bémentek a rablóvezérhez, aki
pisztolyt szegezett rejik, de a huszár így kiáltott rá:
- Életed a kezemben van!
Ekkor a rablóvezér meglőtte magát. A huszár megölte
az öregasszonyt es. Rengeteg kincs, arany volt a rablótanyán, amiből a
huszár megtöltötte a tarisnyáját. Azt mondta a vadásznak:
- Végy te es a kincsből, de ne sokat, mert te es úgy jársz, mint a többi.
Kérdi ekkor a vadász:
- Mit akarsz a többi kinccsel?
Azt mondja a huszár:
- Mátyás királynak viszem.
Mennek tovább. Egyszer asz mondja a vadász a huszárnak:
- Nagyon elfáradtam, add egy kicsit ide a lovadat, hogy üljek rea.
A huszár nem akarta odaadni, azt mondta:
- Nem adom, mert nem vagy magyar ember, mert nagy az orrod.
De azért leszállt a lóról, és odaadta. Míg a huszár cigarettára gyújtott, a vadász megsarkantyúzta a lovat, és elvágtatott.
Mikor a huszár a város kapujához érkezett, sok díszes
katonát látott, akik eléje lovagoltak. Három testőr vezetett egy lovat,
felültették reá a huszárt, és a király elé vitték. A huszár egész úton
azon gondolkozott, vajon miért viszik őt ilyen díszben. Mikor a király
elé vitték, megkérdezte Mátyás király, hogy mi járatban van. A huszár
elmondta, hogy miért jött, de azt es elmondta, hogy útközben egy vadász
elvette a lovát.
A király megkérdezte, hogy megismerné-e a vadászt. A huszár azt felelte, hogy megismerné, mert nagy az orra.
Erre a király sorba állította a vadászokat, hogy
válassza ki azt a vadászt, aki a lovát elvette. A huszár végigment a
vadászok sora előtt, de egyikben sem ismert rá arra, aki a lovát
elvette. Közben Mátyás király vadászruhában odaállott a sor elejire, s
mikor a huszár jött visszafelé, megfogta a mellén, és rákiáltott:
- Itt vagy, vadász!
Erre a király kigombolta a vadászruháját, mely alatt ott volt a királyi ruha.
Megijedt a huszár, de a király hűségéért megjutalmazta, és azután mindig udvarában tartotta.