Mulatott a huszár javában, mikor Mátyás király bevetődött a csárdába.
- Gyere, pajtás, igyál - mondta neki a huszár -, most mulatunk!
Mulatott is a huszár, az övé volt a csárda, nyelte a
bort, ahogy csak bírta, Mátyás király pedig csak a szájához emelte a
poharat, mintha inna, de alig ivott valamit. Mikor fizetésre került a
sor, Mátyás király fizetni akart, de a huszár nem engedte: mert most a
pajtás - ahogy a huszár nevezte - az ő vendége, fizetett a huszár.
Csakhogy a huszárnak hamar elfogyott a pénze, ő pedig mulatni akart
tovább is, szerezni kellett.
Elment éjnek idején Mátyás királlyal egy
kereskedőhöz, amint betörtetett, ott látta, hogy az öreg kereskedő
fiatal asszony mellett fekszik, fiatal felesége volt, a legénye pedig
öreg asszony mellett van az ágyban.
- Nem jó van ez így! - mondta a huszár, és
megparancsolta a pajtásnak: Mátyás királynak, hogy a két öreget tegye
egymás mellé, a két fiatalt is, mert úgy kell, azután mondta a
kereskedőnek, hogy mutassa a pénzét, mert nekik pénz kell. A kereskedő,
hogy nagyobb baj ne legyen, odaadta a napi bevételt, mit a huszár
háromfelé rakott, s mondta:
- Ez a tőke - rámutatott az egyik rakásra -, ennyit
adtál a portékáért, ez a másik a fáradságodért van, ez a kettő a tied!
Ez a harmadik rakás az enyém, ezt csalásból szerezted.
Azzal a harmadik rakást zsebre vágta, s mentek a
csárdába mulatni tovább. Mátyás király vele ment, akarta látni, hogy
mire megy a mulatásával a huszár.
Egyszer azután beitta a huszár a kardját, csak a
kardhüvelye marad nála, Mátyás király azután elment, a huszár pedig,
hogy baj ne legyen, csinált a hüvelyébe fakardot, hogy a kirukkolásnál
észre ne vegyék, hogy nincsen kardja, csak hüvelye van. Másnap, mikor a
huszár kirukkolt, kiadta Mátyás király parancsban, hogy a huszár
nyakazza le a legkedvesebb barátját most mindjárt. Rosszul volt a
huszár, de csakhamar feltalálta magát, mielőtt kihúzta volna a kardját
hüvelyéből, fohászkodott:
- Változtasd, Uram, fává ezt a kardot, hogy az én legkedvesebb barátomnak le ne vághassam a nyakát!
Azután kihúzta a fakardot, s odavágott a barátja
nyakára; hanem azért a huszárt ki akarták végezni, mert nem volt kardja,
de Mátyás király megkegyelmezett a pajtásnak.