Máttyás királlnak az idejibe történt a dolog.
Kinn táboroztak. Máttyás királl ű meg álruhát vivött magával, aztán
körüljárt a táborba, kiváncsi vót, hogy hogyan bánnak a tiszturak a
legénységgel. Hát aztán egy legény nagyon szomorkodott ott a többség
között a táborba. Aztán Máttyás király odamönt, megkérdözte, hogy mi a
bajja a legénnek.
Akkor aztán azt mondta a legény, hogy az ű sorsát nem
akargya tudatni senkivel, mert az ű sorsa nagyon titkos, az ű bánatos
sorsa.
Akkor aztán Máttyás király összecsapott vele,
hordotta a bort, elkezdtek poharazni. Má a legénynek a zsebgye kiürűt,
előbb, mind a Máttyás királlé. De aközben el is meséte az ű sorsát, hogy
mi az ű bánatja, mér bánkódik annyira. Azt meséte el nekije, hogy az ű
legkedvesebbik barátja halálra van ítélve, mer a föllebbvalójjának
ellenszegűt, aztán hát másnap lösz a kivégzése; hát aztán azér busút.
Akkor Máttyás királl anná bővebben hordatta a bort,
de a legénnek nem vót pénze akkor má, de ű se akarta magát hanni. Van
neki egy fakardja, aztán a kardját itt szokta hanni álogba, a fakardot
töszi helibe, amíg le nem füzetheti az adósságot.
Akkor másnap röggel, amikor a kivégzésnek meg kellött történni, hát nincs hóhér, aki a legént kivégezze.
Még a borozás közbe azt mondta Máttyás királl a legénnek, hogy ne bánkódjon, maj ű is ott lösz a kivégzésönn.
Akkor megsarkantyúzta a lovát, mer nevetni köllött,
hogy nincs hóhér. Azutánn visszamönt, és ezt a legényt nevezte ki
hóhérnak, akivel ivott. Azután meginn elvágtatott, és azt mondta, hogy
mire visszagyün, a kivégzés megtörténödjék.
Aztán újra visszatért, még mindig nem történt semmi.
Akkor azt mondta, amikor visszaér, még mindig nem történik semmi, akkor
annak a fejit veszi le, akit kinevezött hóhérnak.
Akkor a legény aztán hát elégyütt, odaát a barátja fölé, aztán aszonta:
Tehozzád fordulok, én Istenöm!
Ne engedd, hogy hóhérgya legyek barátomnak,
Változtasd át vasát fává a kardomnak!
Akkor kirántotta a kardját, hát csakugyan fa.
Mindannyian elcsodálkoztak, hogy csakugyan fa a kard. Szaladtak Máttyás
királlho, az má nagyon nevetött, mer tudta, hogy a kard fává fog
változni. Aztán akkor odahívatta a legént, a hóhért:
- Menj, fiam, váltsd ki a kardodat! Máskor, ha van
pénzöd, igyá, ha nincs pénzöd, ne igyá, mer fakardos vitézöket nem
használhatok.
A másiknak meg aszonta:
- Te is möhetsz szabadon, de máskor ne szegülj ellen a föllebbvalóidnak!