Annyit beszélt Gergel Ferenc, az öreg, hogy vót
Mátyás király, s vót Mátyás királynak egy ordenánca. S az az ordenánc
örökké sirített el egy-egy bengőt, úgy alattomban, hogy ne vegyék
számba. S ment a korcsmához s ivutt örökké, egy-egy kicsit csak, nem
sokat, csak úgy futtában elment, s megvett egy kicsit, s megitta, s ment
el, nem kőtött sokat.
Mátyás király számát vette, hogy iszik mindennap a
korcsmában. Mátyás király felkőtt, felöltözött katonagúnyába, de rongyos
gúnyába, s elment ahhoz a korcsmához, s megleste, mikor jő az ő
szolgája oda. Hát már az odajő, s veszen egy kicsit, s iszik, de ő
meglapulta:
- Hogy te - azt mondja - olyan katona vagy, hogy látom, örökké iszol. Honnét iszol?
- Te, én - azt mondja - én bírok innyani, a gazdának - azt mondja - veszek ki a pénziből.
Hát ő Mátyás királyval beszélt, de nem ismerte, hogy ő az.
- Aztán hogy bírsz venni?
- Úgy ni, kinyitom - azt mondja - azt a ládát, veszek
ki egy kicsit - azt mondja -, hogy ne vegye számát a király, s avval
iszom.
- Én bírnék-e venni - azt mondja -, vígy el éngemet es, hogy én es vegyek.
Elvitte, felnyitta azt a ládát, a pénzeset. Akkor Mátyás király markolt összemarokval. De az a katona megütte a kezit.
- Nem! Csak egyecskét végy el - azt mondja -, ne vegye számát a gazda, hogy vettünk ki a pénziből.
Megütte a kezit, s vissza, csak egyecskét hagyott, hogy elvegye az ujjai között, melyiket kivett, egy bengőt csak.
- Hadd el, még legyen máccor es miből igyunk - azt mondja.
Aztán elmentek s megitták.
Mátyás király akkor levetette a rongyos gúnyákat. S
akkor megéjedt az a katona, az ordenánc, hogy ő mit csánt. Azt mondta
Mátyás király:
- Ne, a kócsok a kezedbe, s te légy a gazda mindenen,
mert látom, ember vagy, nem hagytad az idegent, hogy vegyen ki sokat,
csak egyecskét.
S avval jónak kapta.