MESE A TIZENKÉT FIÚRÓL, AKIK TIZENKÉT NŐVÉRT AKARTAK FELESÉGÜL VENNI


Egy embernek tizenkét fia volt, s amikor ezek felnőttek, apjuk így szólt hozzájuk:
- Ne nősüljetek meg előbb, csak akkor, hogyha egy fedél alatt tizenkét nővért találtok!
A fiúk erre elszomorodva felelték:
- Hol találunk mi egy házban tizenkét lánytestvért?
Elsőnek a legidősebb fiú indult világgá, hogy keressen egy tizenkét lányos házat, és soká-soká nem tért vissza. Aztán útnak eredt a második; ez sem jött haza. És ugyanígy a harmadik, a negye­dik... tizenegyedik, és egyikük sem tért meg.
Végül aztán a legkisebbik is felkerekedett, hogy megkeresse fivéreit meg a tizenkét nővért. Útja sűrű erdőn vezetett keresztül. Akkor odalépett hozzá egy öregember, és megkérdezte:
- Hová igyekszel, fiam?
- Meg akarom keresni fivéreimet és találni egy olyan házat, amelyikben tizenkét lánytestvér él, mert őket kellene feleségül vennünk!
- Ha egy esztendeig szolgálsz nálam, segítek neked! - mondta az apóka.
- Egy év nem olyan hosszú idő - gondolta a fiú, és beleegyezett. Hűségesen és becsülettel szolgálta gazdáját, és egy év alatt jó vadász lett belőle.
Mikor az esztendő letelt, az öregember egy puskát ajándékozott neki ezekkel a szavakkal:
- Ezzel a fegyverrel mindent eltalálsz, amit célba veszel. Indulj csak tovább az erdőben. Elérsz majd egy kunyhóhoz, abban lakik egy boszorkány, aki kővé változtatta tizenegy fivéredet. Ha ők is beálltak volna hozzám szolgálni, nem történt volna ez velük, ők azonban gőgösek voltak, és nem akartak szolgálni. Ha mármost odaérsz, a puskát mindig a kezedben tartsad, akkor a boszorkány semmit sem árthat neked!
Továbbmenve, a fiúnak nagy kedve kerekedett, hogy kipróbálja fegyverét, és nemsokára meg is látott egy oroszlánt.
- No, te éppen kapóra jössz nekem - gondolta magában. Fogta a puskáját és megcélozta. Az oroszlán azonban odakiáltott neki:
- Ne lőj agyon, s én meghálálom neked! Én vagyok a négylábú állatok királya. Fogd ezt a szőrszálat, és ha bajban leszel, csak csavarintsd meg, és én összes állataimmal nyomban segítségedre sietek!
A fiú leeresztette puskáját, eltette a szőrszálat, és továbbment. Egyszer csak meglátott egy feje fölött köröző sast a magasban. Egy pillanat alatt vállához emelte a puskát, és lőni akart, a sas azonban azt kiáltotta feléje:
- Kérlek, ne lőj agyon, s én meghálálom neked! Én vagyok a madarak királya. Fogd ezt a tollat, és ha bajba jutsz, csak sodorintsd meg, és én nyomban segítségedre sietek madár­sere­geimmel!
A fiú leeresztette fegyverét, átvette a tollat, és továbbment. Egyszer csak egy vízhez ért, és meglátott benne egy hatalmas nagy halat.
- Állj - mondta magában. - Ezt végre lelőhetem!
Amint azonban meg akarta rántani a ravaszt, a hal odakiáltott neki:
- Kérlek, ne lőj le, és én meghálálom neked! Én vagyok a vizek királya. Fogd ezt a pikkelyt, és ha bajba jutsz, perdítsd meg, és én nyomban segítségedre sietek egész népemmel!
A fiú erre leengedte puskáját, eltette a pikkelyt, és továbbment. Nemsokára odaért a kunyhó­hoz, ahol a boszorkány lakott. Bátran belépett, és így szólt:
- Átkozott boszorkány! Most tüstént teremtsd ide nekem a tizenegy bátyámat, különben agyon­lőlek!
A boszorkány azonban éles nevetéssel így kiáltott:
- Ó, te bolond földi féreg! Lőj, ahányat csak akarsz, nekem azzal ugyan nem árthatsz! Mert tudd meg, hogy az én életem nem a testemben lakik, hanem messze-messze innen. Egy nagy hegy belsejében van egy tó, a tavon úszkál egy kacsa, a kacsában van egy tojás, abban a tojás­ban lobog egy láng: az a láng az én életem. Ha azt kioltanád, akkor az én életemnek is vége szakadna. Ezt végbevinni azonban lehetetlen, így hát te sem kapod vissza soha a fivéreidet!
Elöntötte erre a düh a fiút, és rákiáltott a banyára:
- Kóstold csak meg az ólomgolyómat! - és azzal egyszer, kétszer, háromszor rálőtt a boszor­kányra, de hiába. A golyók ugyan eltalálták a vén szipirtyót, és áthatoltak a testén, ártani azonban nem tudtak neki, továbbra is ép és egészséges maradt, és kinevette, kigúnyolta a fiút.
Mivel azonban az folyton-folyvást kezében tartotta a puskát, nem volt fölötte hatalma a boszorkánynak - különben őt is elvarázsolta volna.
A fiú végül is abbahagyta a lövöldözést, mondván:
- Na várj csak! Megtalálom én még a te életedet!
Azzal elindult, és maga mögött hagyta az erdőt. Végül meglátott egy nagy hegyet.
„Ennek kell annak lennie!” - gondolta, és elindult feléje. Amikor azonban odaért, fogalma sem volt róla, hogy juthatna be a belsejébe. Ekkor eszébe jutottak a kapott ajándékok. Először az oroszlánszőrt vette elő, és megsodorta. Hát, jöttek ám nyomban a föld összes négylábú állatai élükön az oroszlánnal, és megkérdezték, hogy mit parancsol.
- Hordjátok el innen ezt a hegyet!
Néhány pillanatba telt csupán, s már nyoma sem látszott a hegynek, hanem a helyén egy tiszta vizű tó látszott, annak a tükrén egy kacsa úszkált. A kacsa rögtön a levegőbe emelkedett, és el akart repülni. A fiú azonban megsodorta a tollát, és abban a pillanatban ott termett a sas összes madáralattvalóival együtt, kérdezvén, hogy miben állhat a fiúnak segítségére.
- Fogjátok meg azt a kacsát, és hozzátok ide nekem!
Azzal a madarak szárnyra keltek, megragadták a kacsát, ahányan csak a közelébe férkőzhet­tek, és ezer darabra szaggatták, és mindannyian hoztak karmaik között egy kacsatollat.
- Jaj, hát nem hozzátok az igazit! - mondta szomorúan a fiú, és megkérdezte, hová lett a tojás?
- Hát az bizony visszaesett a tóba!
A fiú erre elővette a halpikkelyt, megfordította, hát egy pillanat alatt ott termett a halak királya a parton valamennyi tengeri állattal együtt, és megkérdezte, mit segítsen?
- Keressétek meg és hozzátok ide nekem azt a tojást, amelyik beleesett a tóba!
Erre valamennyi tengeri állat víz alá merült, és kis idő múlva már jött is a halak királya, szájá­ban a tojással.
A fiú kezébe vette a tojást, gyorsan visszament vele a boszorkányhoz, s megmutatta neki e szavakkal:
- Látod-e, itt a kezemben az életed! Nyomban kioltom, ha késlekedés nélkül életre nem támasztod a fivéreimet!
A boszorkány erre egész testében remegni kezdett, kezébe vett egy zöld színű pálcát, azzal odament a tizenegy kőhöz, amelyek a kunyhó előtt hevertek, rájuk csapott vele, és lám, ott állt a tizenkét fivér, akik úgy érezték, mintha nagyon mély álomból ébrednének fel.
- Nézzétek, testvéreim, ez a boszorkány varázsolt el benneteket, de most vége az életének! - Ezt mondta, a fiú összetörte a tojást, elfújta a lángot, és a boszorkány abban a percben, amikor a láng kialudt, holtan rogyott a földre.
Most aztán elindult a tizenkét fivér együtt, hogy menyasszonyt keressenek maguknak, és végül valóban találtak is egy házat, amelyikben tizenkét nővér lakott. Hazavitték a lányokat atyjukhoz, és nagy közös esküvőt tartottak. Attól kezdve mindannyian nagyon boldogan éltek, s talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.