Nagyapa
napközben olyan, mint minden más öregember. Azaz egészen mégsem olyan, mert
fütyörészni szokott, és beszélget az almafáival. Kedveseket mondhat nekik, mert
az almafák majdnem mindig mosolygósak.
De hát ezt
nem furcsállotta Babó Titti, mert ha egy kicsit odafigyelt, ő maga is tudott az
almafákkal beszélgetni. Egyszerű ez annak, aki tud almafául. Márpedig ők
tudtak, Nagyapa is meg Babó Titti is. Azt nem értette Babó Titti, hogy
éjszakánként hova tűnik Nagyapa. Mert Nagyapa minden áldott este fogott egy
hosszú létrát, kalapácsot meg szöget tett a zsebébe, és elindult valamerre. Azt
sem tudta Titti, mikor szokott Nagyapa a létrával hazajönni, mert addigra
mindig elaludt.
Reggelente
néhányszor kérdezte, hogy merre járt az éjszaka, de Nagyapa csak mosolygott a
bajusza alatt.
Még
szerencse, hogy Mikkamakka gyakran meglátogatta Babó Tittit. Mert ismeretes,
hogy Mikkamakka majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud mindent. Esetleg:
mindent majdnem tud. Megkérdezte hát tőle Titti, tudja-e, hova jár éjszaka
Nagyapa.
- Hát te nem
tudod? - ámuldozott Mikkamakka.
- Nem -
mondta Titti.
- Na jó,
elmagyarázom neked. Láttál már csillagos eget?
- Persze.
- Azt is
láttad már, hogy időnként egy-egy csillag leesik?
- Láttam,
azok a hulló csillagok.
- És
mindennap több is leesik. Igaz-e? - folytatta Mikkamakka.
- Igaz... Ez azt jelenti, hogy egyszer csak elfogynak az égről a csillagok?
- ijedt meg Babó Titti.
- Na látod -
mosolyodott el fölényesen Mikkamakka. - Azt gondolod, hogy mindennap kevesebb
csillag van az égen?
- Én aztán
nem.
- Nem is gondolhatod,
mert nincs kevesebb.
- Bár nem
egészen értem - komorodott el Babó Titti. - Mindennap leesik egy csomó, még
sincs kevesebb?!
- De nincs
ám! Mert Nagyapa minden éjjel összeszedi a lehullott csillagokat, a létráján
fölmászik az égig, és szépen visszaszögezi mindeniket.
Babó Titti
szájtátva hallgatta Mikkamakkát, csak nagy sokára ocsúdott ámulatából.
- És mi lesz
- kérdezte suttogva -, mi lesz, ha Nagyapa meghal?
- Ó, te
bikfic - nézett rá megrovóan Mikkamakka -, hát nem tudod, hogy Nagyapa sohasem
hal meg? Az lehet, hogy egyszer majd már nem jár ki az almafáival beszélgetni.
Meg talán veled se beszélget, velem se. De minden éjjel veszi a létráját,
összeszedi a lehullott csillagokat, és mind visszaszegzi az égre. Mindörökké, a
világ végezetéig.
Bizony, Babó
Titti, ilyen nagyapád van!