amelyben Szigfrid tréningezik
Előadás
előtt még hazarohantunk a Levendula utcába, hogy Szigfridnek mindent
elmeséljünk. A pajta kapuja be volt csukva, és valami különös buffogás
hallatszott mögüle.
Peti
belesett a résen.
- Szigfrid
megőrült - mondta ijedten.
Bekukucskáltunk
mi is.
Szigfrid a
pajta minden berendezését az egyik sarokba hordta, s most ott állt a középen,
harcias pózban. Mély torokhangon morgott, aztán három hatalmasat ugrott a
mennyezet felé.
- Nem jó -
mondta szomorúan, és a nadrágja zsebéből nagy, piros kockás zsebkendőt húzott
elő, és törölgetni kezdte verejtékező arcát.
Aztán újrakezdte.
Morgott, és vadul ugrálni kezdett. Később törzshajlításokat és hasizomgyakorlatokat
csinált. A verejték patakokban csorgott róla, egyre jobban elfáradt.
- Mit
csinálsz, Szigfrid? - kérdezte Peti.
- Izé...
semmi - dadogott Szigfrid. - Ilyen hamar megjöttetek?
- Egyáltalán
nem jöttünk hamar. Beteg vagy?
- Ugyan! Mi
van Szilviával?
- Ma este
kiszabadítjuk.
- Óriási! -
dörzsölte össze a mancsát Szigfrid. - Két ugrással ott termek, egy morgás,
százfelé szalad az egész banda!
- Mit
csinálsz?
- Hogyhogy
mit csinálok? Kiszabadítom a feleségemet. Vagy talán nélkülem akarjátok?
- Csak nem
gondolod, hogy elviszünk felfordulást csinálni? Még csak az hiányozna!
- Veletek
akarok menni - könyörgött Szigfrid.
- Nem
jöhetsz! - mondta szigorúan a kisfiú.
Szigfrid
búsan leült a kirojtosodott karosszékbe, és a mancsát bámulta.
- Ágyat
kellene szerezni Szilviának. Nem lesz hol aludjon - mondta Gabriella.
- Igen, egy
ágyat szerezni kell. Majd körülnézek a padláson. A múltkor mintha láttam volna
fönt egy régi ágyat. Egyelőre jó lesz az is.
- Pszt!
Nézzétek csak - tette a szája elé az ujját Gabriella -, Szigfrid sír.
Tényleg.
Szigfrid lehajtott fejjel ült a karosszékben, és a szeméből könnypatakok
csordogáltak.
- Szigfrid,
mi bajod? Ne sírj - mondta megindultan Peti.
- Egész
délután tréningeztem - zokogott Szigfrid -, veletek akarok menni!
- Jól van,
ne bőgj! Velünk jöhetsz. De ígérd meg, hogy rendesen viselkedsz.
- Hurrá!!! -
üvöltött Szigfrid, és hatalmasat ugrott a levegőbe. Morgott egyet-kettőt, aztán
lendületes ugrással elsöpört bennünket.
- Pardon -
mondta. - Remélem, semmi bajotok.
Gabriella
sziszegett, megütötte magát.
- Nem
szégyelled magad? Fellökted szegény Gabriellát.
Szigfrid
megijedt, hátha mégsem jöhet velünk, és laposakat pislogott.
- Izé... -
mondta - nem láttátok a nadrágtartómat?
- De igen,
rajtad van - mutatott rá Gabriella.