Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy gazda. Volt
három fia, három lánya. Gyönyörűen kiiskoláztatta mind a hatot. De egyszer csak
meghalt az ember; a felesége eltemette. Árván maradt a hat gyermek. Azt mondja
az asszony:
- Kedves gyermekeim, megyek, szolgát fogadok.
Azt mondja a legidősebb fiú:
- Édesanyám, ne menjen el! Azt, amit a cselédnek
adnánk, fordítsuk egyébre. Majd szántok-vetek én, gazdálkodok, de nekem minden
délre hozzanak ebédet.
- Kedves fiam, főzök minden délre neked ebédet, és
kiviszi a legidősebb lány.
Azt mondja a legidősebb lány:
- Én viszek majd, kedves bátyám, ebédet. Csak azt
kérem, ha kimégy az ekével a kapun, rögtön akaszd földbe az ekét, hasíts egy
barázdát, hogy tudjam, hová mentél.
A fiú kihasította a barázdát. De arra ment a hatfejű
sárkány, és bekaparta. Más barázdát hasított, egészen a maga kastélyáig. Így a
lány oda vitte az ebédet, a sárkánynak. A sárkány ölbe kapta a lányt, bevitte a
kastélyába. Ő ette meg az ebédet.
A fiú hazament a szántásból, mérgesen, mert hogy nem
kapott ebédet.
Most a középső lány vállalta, hogy másnap ő visz
ebédet. A fiú befogott az ekébe. Kihasította megint a barázdát a föld végéig.
De jött a tizenkétfejű sárkány, bekaparta, és másikat hasított, egészen a
kastélyáig. Ez a lány is a sárkányhoz tévedt. Megint a sárkány ette meg az
ebédet. A lány meg ottmaradt gazdasszonynak.
Hazament a fiú nagy mérgesen, merthogy nem vittek neki
ebédet.
- Édesanyám, hát így hoznak nekem ebédet?
- Már két lánnyal küldtem, odaveszett mind a kettő. A
föld nyelte el, vagy mi!
- Kedves bátyám, én viszek holnap ebédet! - mondta a
legkisebb lány.
A fiú kihasította a barázdát harmadszor is. De ezt meg
a huszonnégyfejű sárkány kaparta be, s másikat hasított a kastélyához. Így
odavitte ez a lány is az ebédet.
- Kedves gyermekem, te leszel az én feleségem - mondta
neki rögtön a sárkány. - Én leszek az urad. Amit én mondok neked, azt kell
megfogadnod.
A fiú abbahagyta a szántást, és elment megkeresni a
három lányt. Elment a hatfejű sárkányhoz, ott találta a legidősebb testvérét.
- Szedd össze magad, testvérem, gyere haza!
- Jaj, menj innen, mindjárt itt lesz az uram.
- Honnan tudod?
- A hatmázsás buzogányt már hazahajította jeladásul!
Jött is már a sárkány. Azt mondja:
- Jó napot, kedves sógorom! Rakjál tüzet, főzzél
ebédet, kedves feleségem.
Megfőtt az ebéd, jóllaktak. A sárkány elment a pincébe
a kancsóval, hozott egy kancsó bort. Megitták.
- Na, most gyere, kedves sógorom, birkózni!
Kimentek az udvarra, birkózni. Úgy belevágta a sárkány
a sógorát a földbe, hogy minden csontja összetört. Eltemette, nyárfát ültetett
rá, s az a fa többet nőtt éjjel, mint nappal.
Elment a középső fiú a tizenkétfejű sárkány házába.
Ott lelte a lánytestvérét. Mondja neki:
- Kedves testvérem, jó napot! Mikor jön haza az urad?
- Majd megtudjuk, amikor a tizenkétmázsás buzogányt
hazahajítja.
Hazahajította a buzogányt, haza is jött a sárkány.
- Főzzél, kedves feleségem!
Főzött is, jól is laktak. Elment a sárkány a pincébe,
egy kancsó borért. Megitták a kancsó bort.
- Na, most gyere, kedves sógorom, birkózni!
Kimentek az udvarra, birkózni. A sárkány megfogta a
sógorát. Úgy belevágta a földbe, hogy összetört minden része. Meghalt.
Elindult a legfiatalabb fiú is, megkeresni a húgát.
Elment a huszonnégyfejű sárkányhoz. Megtalálta a testvérét.
- Jó napot, kedves testvérem! Az urad hol van?
- Elment országolni.
- Mikor jön haza?
- Majd megtudod. Amikor elindul hazafelé, arra a nagy szegre,
amelyik a kastély sarkán van, egy huszonnégymázsás buzogány fog rászállni.
Hazahajította a sárkány a huszonnégymázsás buzogányt,
s már jött ő maga is.
- Főzzél, hékám!
Jóllaktak. Lement a pincébe a sárkány, hozott egy
kancsó bort. Megitták.
- Gyere, sógor, az udvarra, birkózni!
Úgy belevágta a sógorát a földbe a sárkány, hogy
ottmaradt, meghalt. Fejfa helyett nyárfát ültetett a sírjára a sárkány.
Most már odamaradt a három lány, odamaradt a három
fiú. Nem volt gyerek. Az asszony vette a kis ponyvát meg a sarlót. Elment a
ponyvával és a sarlóval a föld végébe, az árokba füvet szedni. Talált egy szép
fehér virágot, leszakította. De véletlenül úgy, hogy nem maradt szára.
Megszagolta a virágot, nagyon jó illatú volt. Sajnálta eldobni. Bevette a
szájába. Addig tartotta a szájában, hogy véletlenül lenyelte.
Hazament az asszony. Nemsokára született egy fia abból
a virágból, amit lenyelt. Táltosfiú volt. Elkeresztelték Virág Péternek. Jó
gondját viselte az anyja. Mikor egy hétig szoptatta Virág Pétert, akkor azt
mondta a gyerek az édesanyjának:
- Édesanyám, tegyen le, bontson ki, vegye le a pólyát!
Kibontotta az anyja. Kiment Péter az udvarra játszani.
A kertben volt egy nagy mezsgyefa, elkezdett avval birkózni. Meghajtotta a nagy
fát. Bement a fiú az anyjához.
- Édesanyám, pólyázzon be még, és viselje gondomat!
Megint szopott egy hétig a fiú. Akkor megint mondja az
anyjának:
- Édesanyám, pólyázzon ki, megyek játszani az udvarra.
Játszott az udvaron, lement a kertbe, meghajtotta a
fát derékban.
Visszaszaladt az anyjához:
- Édesanyám, pólyázzon be! Aztán le se tegyen, se
éjjel, se nappal. Még a kútra se menjen, egy veder vizet se hozzon.
Addig tette csak le a fiút, míg felöltözött meg
levetkőzött. Három hétig szopott Virág Péter. Akkor kibontotta az anyja a párnából,
a pólyából. Lement Péter a kertbe, azt a nagy óriás fát a mezsgye tövinél
meghajlította. Bement a fiú az anyjához:
- Hozzon be most, édesanyám, egy nagy paraszttányért.
Bevitte az anyja a tányért.
- No, édesanyám, amennyi teje van, azt mind fejje bele
ebbe a tányérba!
Kifejte az anyja, a tányér színültig lett tejjel.
- No, édesanyám, hozza be a gyúrótáblát, rá lisztet.
Elkészítette az anyja a táblát a liszttel.
- Abba a lisztbe töltse bele a tejet. Három pogácsát
gyúrjon, de abba nem szabad vizet tenni. Süsse meg a három pogácsát. No,
édesanyám, most a három lánynak keresse meg a selyemkendőit, a gyűrűit.
Pakoljon be mindegyik selyemkendőbe egy pogácsát meg egy aranygyűrűt, és hajtsa
össze szépen.
Vette Virág Péter a három csomagot, elindult keresni a
három lányt meg a három fiút.
Megtalálta a legidősebb lányt a hatfejű sárkánynál.
- Jó napot adjon az isten, drága egy testvérem!
- Adjon az isten neked is!
- Mikor jön haza az urad?
- Te fiú, te gyermek, miért vagy te nekem testvérem?
- Hát ha én mondom, akkor testvéred vagyok. Ne, itt ez
a selyemkendő, bontsd ki!
Kibontotta a legidősebb lány a selyemkendőt.
- Kié ez a selyemkendő és ez a gyűrű?
- Az enyém!
- Törd kétfelé a pogácsát, és edd meg. Milyen ízű az a
pogácsa?
- Olyan, mint az édesanyám teje.
- Elismered-e, hogy a testvéred vagyok? Mikor jön haza
az urad?
- Azt ne kérdezd. Eredj, amerre látsz, mert az téged
megöl. Az a hatfejű sárkány!
- Ne törődj vele, már ha itthon volna is, késő volna.
Főzzél, rakjál tüzet!
- Nem szabad, majd ha az uram hazajön.
- Mikor jön haza az urad?
- Majd megtudod. Hajítja haza a hatmázsás buzogányt!
Kiment Virág Péter az udvarra. Hajította haza a
sárkány a hatmázsás buzogányt. Virág Péter odaugrott, és megkapta a buzogányt.
Nem engedte, hogy a földre essen. Visszahajította a buzogányt, még hat
mérföldnyivel tovább, mint a sárkány volt. Nagyot mordult a sárkány:
- Vajon ki garázdálkodik az én udvaromon? Nem tudom,
nem az a kölyök Virág Péter-e? Na, csak érjek haza!
Hazavitte a buzogányt, letette.
- Jó napot, kedves egy sógorom. No, kedves feleségem,
főzzél, tálalj!
Jóllaktak. A sárkány elővette a pince kulcsát, lement
a pincébe, hozott egy kancsó bort. A kancsó éppen két pohárral volt. Kiöntötte,
Virág Péter nem itta.
- Idd meg, sógor, a borodat, azért töltöttem.
Feleli Virág Péter:
- Kedves sógorom, nem iszom meg. Ha te eljössz
énhozzám vendégségbe, akkor én levezetlek a pincébe, s annyit iszol, amennyi
jólesik.
Vette a sárkány a kulcsot, levezette Virág Pétert a
pincéjébe. Volt ott hat hordó bor. Virág Péter fogta a hordókat, és egymás után
megivott öt hordóval. A hatodikat nem engedte neki meginni a sárkány.
- Eredj már, hagyjál nekem is egy hordóval, addig, míg
új terem.
És kilökdöste Virág Pétert a pincéből.
Kimentek a kastély udvarára. Mondja Péternek a
sárkány:
- Gyere, sógor, birkózzunk egyet!
Elkezdtek birkózni. Megfogta a sárkány Virág Pétert,
belevágta a földbe, kötésig. Virág Péter kiugrott a földből. Megölelte a
sárkányt, belevágta hónaljig a földbe. Ott aztán levágta mind a hat fejét. A
testvére ki akart ugrani az ablakon. Megfenyegette Péter, hogy meg ne
mozduljon.
Innen megszabadult Virág Péter. Ment a tizenkétfejű
sárkányhoz. Benyitott az ajtón, köszönt. Mondja neki a középső lány:
- Mit keresel, te fiú?
- Mit keresnék? Teérted jöttem, testvéred vagyok.
- Dehogy, mi hatan vagyunk testvérek, és mind a hatan
elkerültünk hazulról. Te nekem nem vagy testvérem.
- Ha nem vállalsz testvérednek, itt ez a csomag,
bontsd ki!
Kibontotta a lány.
- Kié ez a selyemkendő, kié ez az aranygyűrű?
- Ez az enyém.
- Törd kétfelé azt a pogácsát, edd meg! Milyen a
pogácsa?
- Olyan, mint az édesanyám teje volt. Elvállallak
testvéremnek.
- Az urad mikor jön haza?
- Majd megtudod, mikor a tizenkétmázsás buzogányt
hazahajítja.
Kiment Virág Péter az udvarra. Várta a tizenkétmázsás
buzogányt.
Mikor a sárkány hazahajította, Virág Péter megkapta a
buzogányt, és a sárkányon túl hajította, tizenkét mérfölddel. Ez a sárkány is
elkezdett köpködni, mint a hörcsög:
- Vajon ki legénykedik ott? Nem az a kölyök Virág
Péter?
Hazament a sárkány. Ettek is. Mikor jóllaktak, a
sárkány lement a pincébe, és hozott egy kancsó bort. Megitta a sárkány a maga
poharát, de Virág Péter nem ivott.
- Miért nem iszod meg, sógor?
- Nem iszom.
- Miért?
- Ha te eljössz hozzám vendégségbe, akkor én
odavezetlek a hordókhoz.
Avval lementek a pincébe. Tizenkét hordó bora volt a
sárkánynak. Virág Péter megivott tizenegy hordó bort, a tizenkettediket nem
engedte a sárkány.
- Ne légy telhetetlen. Hagyd meg nekem ezt az egy
hordó bort! Gyere, sógor, birkózzunk!
Összedűlt Virág Péter a tizenkétfejű sárkánnyal. A
sárkány megkapta Virág Pétert, és levágta hónaljáig. De Virág Péter ügyes volt,
megkapta a sárkányt, és úgy lecsapta, hogy azzal ki is pusztította a sárkányt.
A nyakára hágott. Avval elindult harmadik lánytestvéréért.
- Jó napot, kedves egy drága testvérem!
- Adjon isten neked is. Mit keresel itt, te fiú?
- Testvéred vagyok.
- Jaj, dehogyis vagy nekem testvérem, mi mind a hatan
elkerültünk hazulról.
- Ne, itt ez a kendő, bontsd ki!
Kibontotta.
- Kié ez a selyemkendő és ez az aranygyűrű?
- Ez az enyém.
- Itt van ez a pogácsa benne, törd kétfelé, és edd
meg!
Megette.
- Milyen ízű az a pogácsa?
- Olyan, mint az édesanyám teje.
- Mikor jön haza az urad?
- Majd megtudod. Amikor a vár megrendül. A falban van
egy óriási szeg, arra fog ráesni a huszonnégymázsás buzogány.
Már esett is. Péter visszahajította.
Hazajött a sárkány nagy mérgesen.
- Héj, vacsorát adj, asszony!
Megvacsoráztak. A sárkány bevitt egy kancsó bort. A
kancsó bor éppen két pohárral volt. Virág Péter nem itta meg a borát.
- Miért nem iszod meg, kedves egy sógor?
- Nem iszom. Ha te eljössz hozzám vendégségbe, én
bevezetlek téged a pincébe, és annyit iszol, amennyi kell.
Lementek a pincébe. Volt ott huszonnégy hordó bora a
sárkánynak. Megivott Péter huszonhárom hordó bort.
- Hagyjál meg egy hordóval nekem, amíg új terem.
Gyere, kedves, drága egy sógorom, birkózzunk egyet!
Akkor összedűltek az udvaron, birkóztak. Pétert
levágta hónaljig a földbe, de Péter fiatal volt, és kiugrott. Megkapta a
sárkányt, és bosszúságában bevágta a sárkányt a földbe, nyakig. Akkor kivette a
bicskáját, és egy vágásra levágta a sárkánynak huszonhárom fejét. Egy
megmaradt.
- Állj meg, Virág Péter! Péter sógor! Ezt az egy
fejemet hagyd meg, Péter! Ha meghagyod ezt az egy fejemet, írást adok róla,
hogy úgy elmegyek ebből az országból, senki híremet sem hallja.
- No, sógor, meghagyom ezt az egy fejedet. Ha a három
fiútestvéremet lábra állítod, akkor meghagyom a huszonnegyedik fejedet, az
életedet.
Özönlött a sárkányból a vér, mint a patak. Megkente a
vérrel a sárkány mind a három nyárfát, ahol a fiúk el voltak temetve. Mind a
három fiú talpra állott, és így megmaradt a sárkánynak az élete az egy fejével.
El is tűnt onnét, ma sem hallani hírét.
Maga maradt Virág Péter. Összeszedte a hat testvérét,
a három lányt és három fiút; mentek haza, nagy vígsággal, nagy örömmel. Az
anyjuk odahaza az udvart tisztogatta, söpörgette. Mikor hazaértek, s az anyjuk
meglátta, hogy ott van az ő hét gyermeke a kapuban, kinyitotta gyorsan a kaput,
beeresztette őket. Bement a hét gyermek az udvarra. Az anyja felkapta Virág
Pétert, és úgy csókolta, de a többit is. Aztán az anyjuk az egész falut
becsődítette.
- Itthon van a három fiam, három lányom, egyszóval a
hat gyermekem! Meg ez a hetedik!
Nagy lakomát tartott. Ettek-ittak, mulattak; ami csak
kellett a világon, minden volt. Az édesanyjuk örömében nem tudott mit csinálni.
Nagyon örült. Akkor Virág Péter megcsókolta a három fiút, a három lányt:
- Kedves testvéreim!
Elbúcsúzott Péter a három fiútól, a három
lánytestvértől. De megfogta Péter az anyját is, megölelte, megcsókolta.
- No, kedves édesanyám, engem most már vezessen oda
vissza, ahonnan leszakított, az árokba.
Elmentek oda, ahol az anyja leszakította. Megölelte,
megcsókolta még egyszer az anyját:
- Kedves édesanyám! Engem nem lát már többé!
A föld már kétfelé volt nyílva.
- Hát elmégy, kedves gyermekem?
- El.
A kezét a lábaszárára tette, és beleugrott a nagy
mélységbe, az árokba. Hazament az anyjuk. A hat gyerek még mindig nagy
vígságban volt! Ettek, ittak, mulattak. Faggyúval mécseltek, boldogan éltek,
még máig is élnek, ha meg nem haltak.