Egyszer fába
szorult egy hernyó. Jó magas fa legfelső ágába. És jajgatott, jajongott, sírt
keservesen.
Szép hernyó
volt. Piros vonalakkal meg kékekkel csíkozott. És természetesen sárgákkal is. A
szeme, mint két rubin. Vagy három rubin, mert nem tudom pontosan, hány szeme
volt a hernyónak. De akár kettő, akár három, gyönyörű volt. Bár most sírt mind
a két (vagy mind a három) szemével. Pik-pak, hullottak a könnyek. Avagy
pik-pak-puk. Az esetben, ha három szeme volt.
Különben
szépek voltak a könnyei is. Sőt talán a könnyei voltak a legszebbek.
- Valaki
bömböl - dörmögte a medve.
- Valaki
ordít - rivallta a farkas.
- Valaki
szepeg - mekegte a kecske.
- Valaki
sír! - kiáltott a róka.
- Valaki
zokog - makogta a nyúl.
- Valaki rí
- recsegte a borz.
- Valaki
sír-rí - cincogta az egér.
- Valaki
itatja az egereket - mondta a hőscincér.
- Valaki
nagyon keservesen sírdogál - mondta a katicabogár.
- Ej, ki
lehet? - kérdezték mind együtt.
Ez úgy
hangzott, mint a karének. A medve, a farkas, a róka: basszus. A kecske: tenor.
Alt: a borz és a nyúl. Az egér, a cincér s a katica: szoprán.
Az meg ott
fent sírt-rítt tovább.
- Mentsük
meg - mondta a medve; a medvéknek ugyanis általában jó szívük van.
- Mentsük! -
vágta rá a farkas, a kecske, a róka, a nyúl, a borz, az egér és a hőscincér.
Ja és a
katica is rávágta!
Mivelhogy
általában a farkasoknak, a kecskéknek, a rókáknak, a nyulaknak, a borzoknak, az
egereknek és a hőscincéreknek is jó szívük van.
Ja igen, és
a katicáknak is!
- De hogyan
mentsük meg? - kérdezte a cincér.
- Megrázom a
fát - mondta a medve.
A róka
röhögött.
- Üvöltök
egyet, s attól a fa elengedi - vélte a farkas.
A róka
heherészett.
- Tanácsokat
kell neki adni - rebegte a kecske.
A róka
kacarászott.
-
Helikoptert kell bérelni - így a nyúl.
A róka
hahotázott.
- Fel kell
ugrani az ágig - tanácsolta a borz.
A róka
rötyögött.
- Avagy izé
- jelentette ki magabiztosan a cincér.
A róka
röhécselt.
- Mit
röhécselsz, kacarászol, heherészel, hahotázol? - mérgelődött a katica. - Inkább
azt mondd, hogyan menthetjük meg!
- Talán
neked nincs ötleted? - kérdezte tőle a róka.
- De igenis
van! - kiáltott a katicabogár. - Egymás hátára kell állnunk, úgy elérjük.
- Na lám -
mondta a róka -, nemcsak hét pettyed van, de eszed is.
Eldőlt hát,
hogy egymás hátára állnak. Kicsit még vitatkoztak azon, ki legyen legalul. A
nyúl a rókát akarta, a borz az egeret, a kecske a katicát.
- Nem akarok
megint heherészni - mondta a róka.
- Így kell
felállnunk: alul a medve, rajta a farkas, aztán a kecske, kecskén a borz, rajta
a nyúl...
- Hohó!... -
vágott közbe a katica. - Talán úgy, hogy a kecskén te, s rajtad a borz, aztán a
nyúl.
- Na jó -
egyezett bele a róka -, szóval rajtam a borz, a borzon a nyúl, rajta az egér,
aztán a cincér, s legtetején a katica. Ő épp eléri azt az egyént, aki fent
bömböl.
Nosza,
felugrottak egymás hátára. Legtetőn a katica.
- Egy
hernyó! - kiáltotta.
- Eléred? -
kérdezték a többiek.
A katica
nyújtózott, de egy icipici hiányzott. Bánatosan leszólt hát:
- Még egy
hangya kellene. Egy picurka hangya. Ha ráállna a hátamra, épp elérné.
- Látod -
mondta dühösen a cincér -, nekem kellene legfelül lennem. Én nagyobb vagyok,
mint te, én éppen elérném.
A róka erre
megint heherészett.
- Ne vihogj,
rázkódik tőle a májam - mordult rá a borz.
A katica meg
mérgelődött fent.
- Ej, de
buta vagy, te cincér! Hát azt hiszed, ha te lennél legfelül, magasabbak
lennénk?
- Azt! -
vágta rá a hőscincér.
- Na jó,
akkor cseréljünk helyet!
Helyet
cseréltek, a cincér ráállt a katica hátára, persze éppen úgy nem érte el a
hernyót, mint a katica.
- Érdekes,
pedig én nagyobb vagyok - csodálkozott.
A borz meg
fájdalmasan felkiáltott:
- A májam!
Merthogy a
róka megint csak röhécselt.
A fába
szorult hernyó meg jajgatott, sírt, jajongott.
Nagyon-nagyon
fába szorult.
- Azt
mondod, egy hangya kellene? - kérdezte legalul a medve.
Kicsit
lihegve mondta, hiába, nem volt könnyű a farkas, a kecske, a róka, a borz, a
nyúl, az egér, a cincér s a katica.
- Igen, egy
hangya - mondta a katica -, egy icipici hangya. Akármilyen icurka-picurka.
- Hej,
hangya! Hangya! Gyere ide, hangya! - kiabálták mindannyian.
De hiába,
mert éppen nem járt arra egy hangya sem. Vagy ha arra járt, nem akart segíteni.
Pedig általában a hangyáknak is jó szívük van!
Egy hangya,
egy kis hangya, egy icurka-picurka hangya!
Így aztán
nem sikerült megmenteni a hernyót.
Sírhatott-ríhatott.