- Ma arról
mesélek, hogyan csapta be a Róka a Farkast - mondta egyik este Rémusz bácsi.
- Miért nem
inkább a Nyúlról mesélsz? - kérdezte a Kisfiú.
- Már megint
a Nyúl! - csóválta meg a fejét az öreg. - Egyetlen napig sem lehetsz meg
nélküle?
- Múltkor is
másról meséltél - mondta szemrehányóan a Kisfiú.
- Sok állat
van - magyarázta Rémusz bácsi -, és mindegyikkel történt valami érdekes dolog.
Például a Rókával és a Farkassal is, amikor egy ökrön osztozkodtak. Ezt talán
ne is meséljem el?
- De meséld
el - felelte a Kisfiú. - Hanem azért a Nyúlról is legyen a mesében szó.
Rémusz bácsi
felsóhajtott.
- Rendben
van - mondta engedékenyen. - Szó lesz benne a Nyúlról is.
A Róka és a Farkas egyszer valamiképpen hozzájutott egy elhullott ökörhöz. Elhatározták, hogy megosztoznak a húsán.
- Enyém a
mája - mondta a Farkas, és mivel ő volt az erősebb kettejük közül, a Rókának
engednie kellett.
- Legyen a
tied - hagyta rá.
- Enyém a
combja is - jelentette ki a Farkas.
- Mind a
négy? - kérdezte megütődve a Róka.
- Mind a
négy - felelte a Farkas.
- Legyen a
tied az is - sóhajtotta a Róka.
- És
ezenfelül még a szügye is, a melle is, a csülke is...
- Hát akkor
mi jut nekem? - méltatlankodott a Róka.
- Ami
megmarad - válaszolta a Farkas.
Látta a
Róka, hogy alkudozással nem sokra megy. Majd inkább furfanggal boldogul!
- Legyen a
tied a szügye, a melle, a csülke is - mondta megadóan.
A Farkas jól
értett a mészárossághoz, ügyesen feldarabolta az ökröt.
Csak akkor
jutott eszébe, hogy valami edényféle kellene, amelyben hazaviheti a részét.
- Hazaszaladok
valami edényért - mondta a Rókának. - Addig vigyázz a húsra. De nyitva tartsd
ám a szemedet!
- Rám
bízhatod! - felelte a Róka.
Alig várta,
hogy egyedül maradjon. Amikor a Farkas már messze járt, felnyalábolta a májat
és a húsnak vagy egy harmadát, és elrejtette egy odvas fában.
Jött a Farkas az edénnyel. A Róka nagy jajveszékelve
fogadta:
- Jaj, jaj,
jaj! Amíg otthon jártál, egy ember felnyalábolta a májat és a hús javát, és
elfutott vele.
Szörnyen
megharagudott a Farkas.
- Merre
futott az az ember? - ordította. - Hadd fogjam meg, hadd harapjam át a torkát!
- Arrafelé
szaladt - mutatott a Róka találomra az egyik irányba. - Ha nagyon sietsz, még
utolérheted!
A Farkas
letette az edényt, és elrohant. A Róka pedig felnyalábolta a hús másik
harmadát, és elrejtette egy sziklahasadékban. Lihegve, zihálva, visszaérkezett
a Farkas.
- Nem értem
utol! - panaszolta.
- Jaj, jaj,
jaj! - óbégatott a Róka. - Az még csak a kisebbik baj, hogy azt az embert nem
érted utol! A nagyobbik baj az, hogy amíg a tolvajt üldözted, egy másik ember
is ellopott egy nyaláb húst!
- Megölöm! -
üvöltötte a Farkas. - Merre ment?
- Arra -
mutatott a Róka a másik irányba.
A Farkas,
fogát csattogtatva, eliramodott. A Róka meg belerakta a maradék húst, abba az
edénybe, amelyet a Farkas otthagyott, azután fogta az edényt, és elindult
hazafelé.
„Mire a
Farkas észbe kap - gondolta -, én már régen otthon leszek!”
- És a Nyúl? - szólt közbe a Kisfiú. - Azt ígérted, hogy róla is szó lesz a mesében!
- Ne légy
olyan türelmetlen! - intette Rémusz bácsi. - Amit ígértem, megtartom.
Vidáman indult hazafelé a Róka, kezében a húsos edénnyel. Azt számolgatta magában, hogy mit eszik meg belőle aznap, és mit tesz el másnapra.
Csakhogy
hiba csúszott a számításába. Nem gondolt arra, hogy néhanapján a Farkas is képes
némi ravaszkodásra.
A Farkas,
amikor másodszor is hiába kereste a tolvajt, gyanút fogott. Kerülő úton tért
vissza oda, ahol a Rókát hagyta, és egy bokor mögül mindent kilesett.
Váratlanul
odatoppant a Róka elé.
A Róka
ötölt-hatolt, szabadkozni próbált, hogy így meg úgy, csak azért akarta elvinni
a hús maradékát, hogy ne kerüljön tolvaj kezére az is - de aztán a Farkas
villogó, vérben forgó szemébe, csattogó agyaraira nézett, és jobbnak látta, ha
magyarázkodás helyett inkább eldobja a húsos edényt, és sebesen kereket old.
A Farkas sem
tűnődött, hanem a Róka után vetette magát.
Utolérte-e?
Megtépázta-e? Ez már nem tartozik ehhez a történethez.
- Hát a Nyúl? - szólalt meg újra a Kisfiú. - Mikor jön már a Nyúl?
- Most.
- Most?
Hiszen már vége a mesének!
- Még nincs
egészen vége - felelte Rémusz bácsi. - Egy nagyon kicsi hátra van még belőle.
Nemcsak a Róka számításába csúszott hiba, hanem a Farkaséba is. Nem gondolt arra, hogy több bokor is van az erdőben... Pedig egy másik bokor mögött is lapult valaki, és mindent látott. Mindent látott: azt is, hogy a Róka is, a Farkas is otthagyta a földön a hússal tele edényt.
Amikor úgy
találta, hogy tiszta a levegő, előbújt a bokorból, felkapta a húsos edényt, és
nyugodtan, sietség nélkül magával vitte, éppen az ellenkező irányba, mint
amerre a Róka meg a Farkas szaladt. Ez a valaki a Nyúl volt.
De hiszen a
Nyúl nem eszik húst! Nem is magának zsákmányolta. Volt egy jó barátja, egy
szegény beteg, öreg kutya: annak vitte. Húslevest főzött belőle, velős
csonttal, sok zöldséggel. A szegény beteg mindjárt jobban érezte magát, amikor
megette.