Hol volt,
hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska meg egy jércike; amint ott
kapargáltak a szemétdombon, megtalált a jércike egy szem kökényt, el akarta
nyelni, megakadt a torkán, elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát:
- Eredj,
kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt megfúlok a kökénytől.
Elment a
kakas a kúthoz.
- Kút! Adjál
nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
- Nem adok
biz én, míg nekem a fától zöld gallyat nem hozol.
Elment a
kakaska a fához.
- Fa! Adjál
nekem zöld gallyat, zöld gallyat adom kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem
pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
- Bizony nem
adok én - felel neki a fa -, míg nekem a szép leánytól koszorút nem hozol.
Elment a
kakaska a szép leányhoz.
- Szép
leány! Adjál nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem zöld ágat, zöld
ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, pityike
mindjárt megfullad a kökénytől.
- Bizony nem
adok én, míg nekem a vargától cipőt nem hozol.
Elment a
kakaska a vargához.
- Varga!
Adjál nekem cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút,
koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet,
vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.
- Nem adok
addig, míg nekem a molnártól csirizt nem hozol.
Elment a
kakaska a molnárhoz.
- Molnár!
Adjál nekem csirizt, csirizt adom vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt adom
szép leánynak, szép leány ád nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem
ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert
mindjárt megfullad a kökénytől.
- Nem adok
addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol.
Elment a
kakaska a disznóhoz.
- Disznó!
Adjál nekem hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád nekem csirizt, csirizt
viszem vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány
ád nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak,
kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a
kökénytől.
- Nem adok
biz én, míg a szolgálótól moslékot nem hozol.
Elment a
kakaska a szolgálóhoz.
- Szolgáló!
Adjál nekem moslékot, moslékot viszem disznónak, disznó ád érte hájat, hájat
viszem molnárnak, molnár ád érte csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád
érte cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút, koszorút
viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet
viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől.
A szolgáló
adott neki moslékot, moslékot vitte disznónak, disznó adott neki hájat, hájat
vitte molnárnak, molnár adott neki csirizt, csirizt vitte vargának, varga adott
neki cipőt, cipőt vitte szép leánynak, szép leány adott neki koszorút, koszorút
vitte fának, fa adott neki ágat, ágat vitte kútnak, kút adott neki vizet, vizet
vitte pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt a kökénytől.
Ha a pityike
meg nem fulladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.