Rég múlt
időkben történt, amit most elbeszélek.
Egy kert
végében ült egy nyulacska. Arra ment a prérifarkas, és megkérdezte:
- Mit
csinálsz, nyulacska?
- Semmit.
Csak üldögélek, pihengetek.
- Akkor én
most fölfallak téged - mondta a prérifarkas.
- Kérlek, ne
falj föl, hiszen sohasem ártottam neked!
- Akkor is
fölfallak!
- Hát nem
bánom, ha egyszer nem jut okosabb az eszedbe. De nem tartanánk előbb versenyfutást?
Tudod, szeretek versenyt futni!
- Jó -
mondta a prérifarkas. - Szaladj háromlépésnyit előre, aztán majd utolérlek!
A nyulacska
vagy háromlépésnyit előreszaladt, aztán nyomban visszafordult.
- Öregszem -
nyögdécselte. - Nem tudok olyan jól futni, mint hajdanán.
Még egyszer próbálkozott,
futott egy darabkát, de megint csak visszafordult, sóhajtozott:
- Hiába, nem
megy!
Aztán
harmadszor is próbálkozott, de ekkor már messzire futott, vissza se jött soha
többé, a prérifarkas meg ült a kert végében, ült estig, ült hajnalig, de hiába
várta vissza a nyulacskát.
Egyszer
aztán, sokkal-sokkal később, a prérifarkas ismét összetalálkozott a
nyulacskával. Mikor a nyulacska meglátta a közelgő prérifarkast, megragadott
egy ócska fazekat, s ráállította egy kőre. Tett a fazékba három követ, aztán
fogott néhány darazsat, azokat is a fazékba tette, majd faleveleket szedett,
azzal takarta le a fazekat. Mire mindezzel elkészült, a prérifarkas éppen
odaért, a nyulacska meg a farkával nagy buzgón legyezett, mintha tüzet szítana
a fazék alatt.
A prérifarkas
megkérdezte:
- Mit
művelsz itt, nyulacska? Tudod-e, hogy ma fölfallak, akármilyen fortélyos légy
is?
- Kérlek
szépen, ne falj még föl! Lagzira készülök, látod, éppen málét főzök. Hallgasd
csak, mindjárt főni kezd! - Azzal a fülét a fazékhoz hajtotta, melyben mérgesen
zúgtak a bezárt darazsak. - Segíts nekem - folytatta a nyulacska -, a farkaddal
szítsad te is a tüzet, hogy gyorsabban lobogjon, mert látod, az én farkam
nagyon kurta! Míg te a tüzet szítod, én elmegyek az emberekhez, kérek tőlük
tejet, hogy legyen mit innod a máléhoz, tejjel sokkal jobb ám az íze!
Elment a
nyulacska, a farkas meg nagy buzgón legyezett a farkával, szította a tüzet. A
nyulacska azonban nem ment messzire, hamarosan vissza is lopózkodott, elbújt
az egyik fa mögött, onnan leste a prérifarkast. Az meg legyezett, legyezett
szorgalmasan, s közben az utat figyelte, nem jön-e még a nyulacska a tejjel.
Végül elunta a legyezést, s így beszélt:
- Ha a
nyulacska nem hozza a tejet, hát megeszem a málét tej nélkül! - Azzal az
orrával lelökte a fazékról a faleveleket. Több se kellett a bezárt
darazsaknak! Kiszabadultak, nekimentek a prérifarkasnak, csípték, ahol érték,
az meg kínjában táncot járt. Ezt már nem állhatta nevetés nélkül a nyulacska.
Nevetett, nevetett, de nevethetett nyugodtan, a prérifarkas nem hallhatta már,
a dühös darazsak hetedhét határba kergették.
A nyulacska,
mikor jól kinevette magát, ment tovább a dolgára.