- Na, édes feleségem, eddig volt, ahogy volt, de én most nekiállok, s ások egy kutat.
Kiválasztott
az udvaron egy helyet, vette az ásót, s elkezdett ásni. Alig ásott
két-három nyomást, megcsendült az ásó. Ásott tovább. Még jobban csengett
az ásó. Egyszer csak kifordított egy akkora nagy kerek aranyat, mint
egy üstöcske. Hej, megörvendett a szegény ember! Vitte a feleségéhez.
Mutatja neki.
- Nézz csak ide, édes, édes feleségem, gazdagok leszünk egész életünkben! Nem leszünk többet szegények!
- Jaj, jaj! - jajgatott az asszony. - Hát kinek adjuk el? Mit csináljunk vele? Még megtudják, s bezárnak, hogy úgy loptuk.
Tudod mit, vidd el a bírónak. Úgyis van sok adósságunk.
Hátha elenged belőle.
-
Azt már nem! - csattant fel a szegény ember. - A bíró elvenné, s az
adósságunkat csak megtartaná. Hanem tudod-e mit? Elviszem én Mátyás
királynak. Az megjutalmaz érte.
Úgy
is lett. Az asszony megtörülgette szépén, megdörgölgette, s beletette
egy takargató ruhába. A szegény ember felöltözött szépen, s elindult a
királyhoz. Mikor odaért, a kapunál állt egy őr.
- Jó napot!
- Adjon isten, te szegény ember! Hát te miért akarsz ide bemenni?
- Egy kis ajándékot hoztam a királynak!
- Ugyan bizony mit tudtál te hozni, szegény ember?
- Nézd csak, mit! - S a szegény ember megmutatta az aranyat az őrnek.
- Nahát, ezért te szép ajándékot kapsz. De csak úgy eresztelek be, ha a felét nekem adod,
Hát
a szegény ember mit csináljon, megígérte, hogy az ajándéknak a felét
neki adja. Beeresztette a kapun álló őr, s megy a szegény ember tovább.
Ahogy ment, elérkezett egy ajtóhoz.
Ott is állt egy őr.
- Hallod-e te szegény ember! Hová, hová? Állj csak meg!
Ilyen akárkinek nem szabad ide bemenni!
- De én ajándékot hoztam Mátyás királynak.
- Ugyan bizony miféle ajándékot hoztál? Mutasd csak! Kitakargatta a szegény ember, mutatja a nagy aranyat.
- Nahát, te szegény ember, beeresztelek, de csak úgy, ha a jutalomnak, amit ezért kapsz, a felét nekem adod.
Hát
a szegény ember mit csináljon? Megígérte, hogy az ajándéknak, amit kap
Mátyás királytól, a felét neki adja. Így egyik felét nekiígérte a
kapuőrnek, a másik felét az ajtónálló őrnek. Na, lassan bejutott a
királyhoz.
- Jó napot, felséges királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom!
- Jó napot, te szegény ember! Mit hoztál nekem?
- Én bizony, né, ezt az aranyat találtam, amikor ástam a kutat. Gondoltam, elhozom felségednek.
Nézegette Mátyás király.
- Jól van, te szegény ember, ülj csak le!
Hamar csengetett, jöttek az inasok, enni hoztak a szegény embernek, megvendégelték, s azt mondja Mátyás király:
- Parancsolom, mérjetek ki egy zacskó aranyat ennek a szegény embernek!
- Nem kell nekem, felséges királyom - mondja a szegény ember. - Adjon nekem ötven botot a fenekemre.
- Ötven botot, te szegény ember? Te nekem ajándékot hoztál, s én neked ötven botot adjak? Hát neked aztán elment az eszed?
De addig könyörgött a szegény ember, hogy így, hogy úgy, hogy őneki ötven botot adasson.
- Hát jól van. - Beleegyezett Mátyás király.
Hozták a derest, jött a hajdú, s mikor a szegény embert reá akarták fektetni, kiszólt a kapunálló őrnek:
- Gyere csak be, most a felét az ajándéknak neked adom!
Jött is nagy örömmel az őr, s mikor bejött, azt mondja a szegény ember:
- Na, most, felséges királyom, ennek adassa felét.
Mert csak úgy engedett be, ha a felét neki ígérem.
Megértette
Mátyás király, miről van szó. Megragadta az őrt a hajdú, reá a padra, s
huszonötöt mértek a fenekére. Mikor ezzel készen volt, akkor kiszólt a
szegény ember az ajtónálló őrnek.
- Gyere csak be, megkapod, az ajándék másik felét!
Bejött az is nagy örömmel, hogy most megkapja az ajándéknak a másik felét.
Azt is megragadta a hajdú, reáfektette a deresre, a huszonötöt ő is megkapta.
-
Nahát, te szegény ember, amiért ilyen okos voltál- dicsérte meg Mátyás
király -, most ajándékot kapsz. - Adott neki két lovat, szekeret s még
egy fél zsák pénzt, a szegény ember nagy örömmel hazament.
A
két ajtónálló vakargatta a fenekin a botnak a helyét, lehet, még két
napig is. A szegény ember a feleségével s a gyermekeivel boldogan él még
ma is, ha meg nem halt.
Ez tiszta igaz volt.
Itt a vége, fuss el véle!