A szegény meg a
gazdag ajándéka
Egy szegény halász egyszer elment halászni, de nem volt
szerencséje. Csak egy nagy
gömbölyű kő akadt mindég a hálójába. Mikor kivette a
hálójából, behagyította a vízbe. Újból leeresztette a hálót, hát megint csaka kő
akadt bele neki. Vagy háromszor belehagyította, de mind a háromszor beleakadt. -
Nohát, ha nem bírok tőled megszabadulni, akkor hazaviszlek. Betette a
tarisznyájába a követ. Mikor hazament este, szaladtak a gyerekei elejbe. - Apa,
mit hoztál? Mit hoztál? - Nem hoztam én semmit, fiaim, csak ezt a követ,
játsszatok vele! A gyerekek hozzáfogtak a kővel gurigázni, mert gömbölyű volt.
Ahogy ott gurigáztak, a halász lefeküdt az ágyba, onnan nézte, hogy játszónak a kővel. A kő meg - ahogy gurigáztak vele - mindég fényesebb, fényesebb lett.
Utoljára annyira kifényesedett, hogy olyan világos lett a szobában, mintha lámpa
égett volna. Azt mondja az asszony az urának: - Nézd már azt a követ, mennyire
fénylik, milyen világos van tõle! - Hát ez nem rendes kő - azt mondja az ember
-, ez valami drága dolog lehet. . - Hátha drága dolog, én holnap reggel.elviszem
a királyhoz. - Jól van ,csak vidd el! . Másnap fogta magát az asszony,vitte a
követ a királyhoz. - Felséges királyom, hoztam egy világító követ ajándékba .. -
Mit fizessek én neked ezért? - kérdezte a király .. Mindjárt megismerte a
király, hogy gyémántkő az, de olyan nagy, amilyet még ő se látott életiben. -
No, mit fizessek érte? Adok egy véka aranyat! A.z asszony csak nézett, nem
tudta, örömiben, hogy mit szóljon, csak hümmögött. - Hm, hm. - Keveselled? Adok
érte két véka aranyat! Az asszony megint: - Hm, hm. Ezt is keveselled? Adok érte
három véka aranyat, megegyeztünk? Arra már bickelt az asszony, a király meg
kimérte neki a három véka aranyat. A gazdag paraszt meglátta, mennyi sok pénzt
kapott a szegény halász a királytól. Kérdezi tőle: - Mért kaptad te azt a sok
pénzt a királytól? Azt mondja neki a halász: - Egy macskát vittem neki, mer
annyi nála az eger, hogy még nappal is az íróasztalán szaladgálnak. A macska meg
hozzáfogott fogdosni az egereket. Úgy megtetszett a királynak az ajándékom, hogy
ennyi pénzt adott érte. - Nohát, ha egy macskáé ennyi pénzt adott, majd viszek
én neki annyit, hogy győzze õköt étetni. A gazdag paraszt feivásároita a
falujában a macskákat, össze¬szedett egy zsákra valót. A szomszédfaluban meg a
harmadik faluban is házait, ott is összeszedett egy-egy zsákra valót. Felpakolta
a három zsák macskát a kocsijára, úgy indult a királyi palotába. Megállt a
palota előtt, felment a királyhoz. - Felséges királyom, hoztam egy kis
ajándékot. - Hadd látom, hol van az az ajándék? Lent hagytam a kocsimon,
mindjárt felhozom. Visszament a paraszt a kocsihoz, háromszor fordult a három zsákkal. A palotában kioldozta mind a három zsákot egyszerre, kifordította a sok
macskát a király előtt. A sok macska mind megvadult. Olyan is volt, amelyik a
királynak ugrott. Az egyik meg nekiugrott az ablaknak, kitörte. Ugrottak kifelé
a macskák az ablakon. A király mérgében a kardja után kapott. - Mit hoztál
nekem, te gazember? A gazdag paraszt megijedt, szaladt kifelé a palotából. A
király meg szólította a katonáit: - Fogjátok meg! Fogjátok meg! A katonák meg
nem tudták, mit fogjanak meg: a macskákot-e vagy az embert. Mind a macska után
szaladt a sok katona. A paraszt így elmenekült, haza hajtott. Otthon kérdezi tőle a szegény halász: - No, mit kaptál a macskáké? - Hõj, örülök, hogy életben
el tudtam menekülni, a király agyon akart vágni! . Eddig volt mese volt.
