Bab Berci
megbabonázva bámult kifelé háncsból készült házának ablakán.
- Kutya
legyek, ha ez nem hozzám jön - mondta, de azonnal elbizonytalanodott és
hozzátette: - Kutya legyek, ha hozzám jön.
Az idegen,
aki Bab Bercit így megtétovította, még jó távolacskán lépkedett a fűben, s
valóban jöhetett ide is, de mehetett máshova is. Mert eléggé tűnődve jődögélt.
Avagy mendegélt. Attól függ. Tíz-húsz lépésenként megállt ez az idegen,
motyogott valamit, aztán legyintett, és elindult megint.
Vigyázz,
belelépsz a tócsába! - akarta kiáltani Bab Berci, de kétszeresen is elkésett,
egyfelől mert az idegen, toccs, már bele is lépett, másfelől úgysem hallotta
volna meg a kiáltást, mert, mint mondtam, eléggé messzecske volt.
Na, most
telement a cipője vízzel - gondolta Bab Berci -, káromkodni fog.
De az idegen
rá se hederített a cipőjében szortyogó vízre, meg-megállva, motyogva ballagott
tovább, és ami nagyobb baj, enyhe ívben elkanyarodott, és távolodni kezdett Bab
Berci házától.
Bab Berci
megrémült.
- Ezt
tisztáznunk kell - horkantott ijedten, és kipenderült háncsháza pitvarába. -
Hé, te, idegen! - kiáltotta, s egyben azt gondolta, jaj istenem, csak nem
süket, mert a hangra az idegen a füle botját sem mozdította.
- Hé,
idegen! - ordította ismét, most már torkaszakadtából, s belepirult az orra.
No, erre
felneszelt a bóklászó ember, de olyaténképpen, mint aki álmából ébred.
Bab Berci,
mint a nyúl, odaszaladt hozzá.
- Tisztázzuk
- lihegte -, tisztázzuk...
- Én is azt
szeretném - mondta az idegen, és meglepetésszerűen így folytatta: - És
asszonyom, akkor távozóban egy macska... - itt elakadt.
- Asszonyod?
- tátotta száját Bab Berci. - Te engem nőnek nézel?
- Ó, dehogy,
dehogy - mondta gyermeki mosollyal az idegen -, csak tudod, ez a versem eleje,
és...
- Versed?! -
Bab Berci felvillanyozódott. Ó, hiszen egy eleven költővel áll szemközt. -
Szóval te költő vagy?!
Az idegen
arcán még gyermekibb lett a mosoly.
- Csak
teljesen mellékesen - mondta, és könnyedén meghajolt Bab Berci felé. - Pálinkós
Gyurka mellékes költő mellékes verse mellékes kezdetéhez mellékes folytatást
keres.
Bab Berci
úgy érezte, hogy a világesemények zajló folyamának legsodróbb sodrába került.
- Nem tudod
folytatni? - mondta lelkesülten, és egy picit gondolkodott. - Megvan! Csacska.
- Mi
csacska? - kérdezte Pálinkós Gyurka, és homlokát a gyanakvás baljós árnyai
felhőzték.
- Hát rím a
macskára. Macska - csacska... Nem azért akadtál meg, mert nem találtál rímet a
macskára?
- Uuuu! -
tutult Pálinkós Gyurka. - Uuuuu! Csak nem képzeled, hogy rímek vannak a
verseimben!
- Bocsáss
meg, ha... - dadogott zavartan Bab Berci.
- Egyszer
puszta véletlenségből, magam sem tudom, hogyan - mondta szörnyülködve Pálinkós
Gyurka -, rím került az egyik versembe. Belebetegedtem. Két hétig lebegtem élet
és halál között.
- Ne
haragudj, én azt hittem, hogy a versbe rím is kell.
- Ember, hol
élsz te?!
Bab Berci
körülnézett, hogy jobban lássa, hol is él, és közben megcsapta őt a költészet
lehe. Széttárta karját, mint egy költőszobor, és imigyen válaszolt:
- E
széljárta fák között.
Pálinkós
Gyurka fölkapta a fejét, hökkenten nézett Bab Bercire.
- De hát ez
gyönyörű! Megvan! Ez lesz a versem befejező sora.
Bab Berci
dagadt a büszkeségtől.
- Ez, hogy
"e széljárta fák között"?
- Kicsit
alakítok rajta. Te fák között élsz, én meg mondatok között. "E széljárta
mondatok között." Így hangzik a versem utolsó sora. Köszönöm neked, akárki
fia vagy.
- Bab Berci
vagyok - mondta Bab Berci -, és ugye most már tisztázzuk?
- A vers
közepét? A vers közepe ráér - legyintett Pálinkós Gyurka -, az a fontos, hogy
az eleje meg a vége megvan.
- Hát...
izé... most nem egészen a vers... én azt szeretném tisztázni... - dadogott Bab
Berci, és belepirult az izgalomba.
Pálinkós
Gyurka gyanakodva pislogott rá, most nézte meg először amúgy istenigazából a
heroikus orrú, náthában pácolt alakot. Bab Berci megijedt, hogy megint
elrontott valamit, és zavart magyarázkodásba kezdett:
- Tudod, én
itt, mint az ujjam... engem soha senki... itt lakik ugyan egypár kőhajításnyira
- mutatta, hogy merre - Rimapénteki Rimai Péntekh, de ő állandóan kever, kavar,
vegyít, kotyvaszt és főz, és ha csak a háza közelébe mégy, máris morog, dörmög,
zsörtölődik, károg és kaffog, hogy őt soha nem hagyják dolgozni, amikor pedig
az emberiség érdekében... szóval Rimapénteki Rimai Péntekh nem jön
számításba... És sajnos nem jön számításba Lembozó Lengubozó sem.
- Az ki?
- Ő is itt
lakik a közelben. A Fiúval. De azt hazudta a Fiúnak, hogy az egész világon csak
két ember él. Ők ketten. Így akarja a Fiút megkímélni a csalódásoktól.
Gondolhatod, hogy nagy ívben el kell kerülnöm őket. Mert nagyon rokonszenves ez
a Lengubozó. Bohóc volt fiatalkorában... Nem akarom, hogy miattam roskadjon össze
a kártyavára.
- Hát ez
jópofa - mondta Pálinkós Gyurka -, de mit kellene nekünk tisztáznunk?
- Csak azt,
hogy... - makogta Bab Berci - hogy ugye nem véletlenül jártál erre?
- Hanem?
- Hanem
hozzám jöttél látogatóba - vágta ki vitézül Bab Berci.
Pálinkós
Gyurkának egy pillanatra leesett az álla, de nem azért volt ő mellékes költő,
hogy mellékesen azonnal föl ne fogja Bab Berci vágyálmát.
- De még
mennyire! Persze, hogy hozzád jöttem - rikkantotta. - Igaz, hogy egy órája még
fogalmam sem volt, hogy a világon vagy, de ez mellékkörülmény.
- Akkor
gyerünk! - mondta boldogan Bab Berci, és karon ragadta újdonsült látogatóját,
becipelte háncsból készült házába.
- Brr! -
mondta odabent Pálinkós Gyurka.
- Hát persze
- értette meg azonnal Bab Berci -, átázott a cipőd, fázik a lábad. Na várjál,
rittyentek egy kis tüzet.
Azzal már
rakta is a rőzsét a csikótűzhelybe, gyufát sercintett, szalmacsóvát gyújtott,
élesztgetett, fújdogált, két perc sem telt bele, vidáman lobogtak a lángok.
- Na, vedd
csak le a cipődet. Úgy... Idetesszük a sütő tetejére, itt egykettőre megszárad.
A lábadat meg tedd ide erre a székre, a tűz közelébe.
Pálinkós
Gyurka kényelmesen elhelyezkedett, talpát jólesően simogatta a meleg, cipője
meg száradgatott a sütő tetején.
-
Tulajdonképpen hol vagyok most látogatóban? - kérdezte. - Nem árt, ha tudja az
ember.
Bab Berci
tekergette a nyakát.
- Hát hol
lennél? Itt.
- Jó, jó, de
mi ennek a helynek a neve?
- Neve?
Kellene, hogy legyen neve?
- Példának
okáért hova címezik a barátaid és ismerőseid a neked szóló leveleket?
- Hallottam
már ilyesmiről - mondta Bab Berci átszellemülten.
-
Milyesmiről?
- Hogy
vannak, akik levelet kapnak. Meg csomagot. És ajánlott meg expresszküldeményt.
Rimapénteki Rimai Péntekh azt állítja, hogy távirat is van... Mondd, kedves
Pálinkós Gyurka, igaz, hogy létezik távirat is?
- De még
mennyire - mondta Pálinkós Gyurka. - Eszerint te még sohasem kaptál levelet?
- Soha -
mondta Bab Berci, és úgy gőzölgött a szomorúságtól, mint Pálinkós Gyurka
száradó cipője. - De ne keseríts el nagyon, mert akkor rettentő savanyú leszek.
- Csak te ne
keseredjél, ne savanyodjál - emelte fel az ujját Pálinkós Gyurka. - Tudod,
miért nem kapsz levelet?
- És
csomagot, ajánlott meg expresszküldeményeket és táviratot.
- Azért nem
kapsz, mert nincs címed.
- Erre nem
is gondoltam... ámbár írhatták volna azt, hogy Bab Berci, itt... vagyis hogy
őnekik én ott vagyok... Akkor meg Bab Berci, ott.
- Ugyan mit
kezdhet a postás azzal, hogy itt meg ott? Semmit. Most kitalálunk neked egy
címet, és özönleni fognak hozzád a levelek.
- Táviratot
is kapok?
- Dögivel.
Könnyen lehet, hogy jó páran küldtek már neked levelet, csak a hiányos címzés
miatt nem kaptad meg.
- Lehet,
hogy egy halom levelem kóvályog a világban?
- Lehet. De
mától fogva az lesz a címed, hogy Babháza... vagyis hogy Berciháza. Melyik
tetszik jobban?
- A
Berciháza.
- Akkor az
lesz. Berciháza. Széljárta Fák tere 1.
- Dögivel
kapom a leveleket - ordított boldogan Bab Berci.
- Várj még -
intette le Pálinkós Gyurka -, még nem teljes a címed, irányítószám is kell.
- Irányítószám
- mondta áhítattal Bab Berci -, olyan talán még Rimapénteki Rimai Péntekhnek
sincs.
- Neked most
lesz - mondta Pálinkós Gyurka, és közben elmélyülten nézte a tűznél száradó
meztelen lábát... - Méghozzá egészen különleges irányítószámod lesz - mondta
diadalmasan. - Én leszek az első az eleven és holt költők közül, akinek
irányítószámot neveztek el a lábáról. Negyvenhárom és fél! Ez lesz az
irányítószámod.
- Gyönyörű!
- mondta szívből fakadó csodálattal Bab Berci. - Én vagyok az első ember, akinek
az irányítószáma egy nagy eleven és holt mellékes költő lábáról van
elnevezve... Ámbátor meg is érdemlem. Nem? Ugye, megérdemlem, kedves Pálinkós
Gyurka, hiszen segítettem neked a versírásban.
- De még
mennyire, hogy segítettél - bólogatott Pálinkós Gyurka.
Bab Berci
arcán halványka, reménykedő mosoly derengett föl.
- Te Gyurka,
nem lehetne...
- Mit?
- Ha
megjelenik a versed... odaírni... - mondjuk nagybetűkkel, hogy Pálinkós Gyurka,
utána meg kisbetűkkel: és Bab Berci verse.
Pálinkós
Gyurka homlokára árnyékok gyűltek. Mint egy negatív glória.
- Egészen
kis betűkkel is lehetne - mondta sietve Bab Berci. - Esetleg zárójelben.
- Azt már
említettem neked - mondta méltóságteljesen Pálinkós Gyurka -, hogy mellékes
költő vagyok, ami azt jelenti, hogy titkos is.
Bab Berci
ámulva nézte a mellékes és titkos költőt, aki így folytatta:
- Nem
foglalkozom ficni-fecni könyvekkel meg újságokkal. Ha én teremtek egy verset,
akkor nagy titokban elvetem.
- Elveted?
Mint egy magot? A földbe?
- Pontosan -
bólintott Pálinkós Gyurka. - És ha jó az a vers, akkor kikel. Rügyezik,
kibomlanak a levelei, virágzik, áradnak benne a nedvek, zöldell, fénylik,
ragyog. És akkor már kit érdekel, hogy ki vetette? Az a fontos, hogy az emberek
magukba szívják belőlük a ragyogást.
Bab Berci úgy
ült Pálinkós Gyurka mellett, mintha a Himalája tövében ülne.
- Te vagy a
világ legnagyobb mellékes és titkos költője - mondta áhítattal. - Gyönyörűek
lehetnek a szárba szökkent verseid.
- Meghiszem
azt! - mondta önérzetesen Pálinkós Gyurka. - Csak látnád őket! A Mester, a
szokásos négy lövést című versem már akkora, mint egy mamutfenyő, az Én
volnék? Vagy ki szuszog itt öklömnagy rózsákat virágzik. A Jenő azt
mondta, hogy átment a labda című akkora gyümölcsöket terem, mint egy
görögdinnye... De vannak aprócskák is, akkorák, mint egy tyúkhúr, ismered a
tyúkhúrt, aki gyönyörködni akar benne, annak keresgélnie kell a fűben, mintha
négylevelű lóherét keresne. Ilyen a Negyed nyolc múlt öt perccel meg a Fráter
Ciprián, a madárember repülni tanul és Az olajütő magyarok
hiányosságairól... Na... szóval virulnak, nőnek, virágoznak a verseim.
- És nem
titokban mivel foglalkozol? - kérdezte tisztelettel Bab Berci.
-
Repülőgépeket építek - mondta szigorúan Pálinkós Gyurka -, ámbár azt is nagy
titokban. Titkos költő és titkos repülőgép-építő vagyok. Nagy általánosságban
elmondhatjuk, hogy a titok vagyok maga. Érted?
- Értem -
mondta Bab Berci. - És milyen repülőgépeket építesz titokban?
-
Aeroplánokat, hidroplánokat, egyfedelűeket, kétfedelűeket, motorosokat,
sugárhajtásúakat, vitorlázókat és gumimotorosokat.
- És
röpködsz velük?
- Röpködök -
mondta Pálinkós Gyurka. - Nagy titokban röpködök. Már az egész földet bejártam.
Megszáradt a
cipője, Pálinkós Gyurka szedelőzködött.
- Én is úgy
szeretnék röpködni! - mondta Bab Berci, és szomorúan dobolt a szíve. - Ne menj
még el!
- El kell
mennem - mondta Pálinkós Gyurka. - Titkos útjaim vannak.
- Akkor
legalább azt ígérd meg, hogy írsz nekem néhanap.
Pálinkós
Gyurka fölhúzta a cipőjét.
- Ez tényleg
megszáradt - mondta elégedetten, majd így folytatta: - Levelet írni utálok.
Különben is, most, hogy van címed és irányítószámod, ezrivel kapod majd a
leveleket. De tudod mit?! Csinálok neked egy repülőgépet, és elküldöm. Jó lesz?
-
Röpködhetek vele? - kérdezte boldogan Bab Berci.
- Röpködhetsz.
Amerre csak kedved tartja. Az egész világot összeröpködheted. Köszönöm a hozzám
való jóságodat!
Pálinkós
Gyurka megölelte a boldogságban úszó Bab Bercit, és elment. Meg-megállt.
Motyogott. Távolodott.
Jaj,
belelépsz a tócsába! - akarta kiáltani Bab Berci, de megint elkésett. Toccs!
Pálinkós Gyurka frissen száradt cipője megtelt vízzel. Szortyogott, szörcsögött
és cuppogott. De Pálinkós Gyurka észre se vette. Csak ment, csak ballagott a
mellékes és titkos költő, aki mellékes és titkos repülőgép-építő is. Egyre
kisebb lett, aztán eltűnt a széljárta fák között.
Bab Berci
azóta ott ül a háza előtt. Lesi az eget. Pálinkós Gyurka repülőgépét várja.
Szegénynek lassan-lassan görcsöt kap a nyaka. Mit gondoltok, elküldte Pálinkós
Gyurka azt a repülőgépet? Vagy elfelejtette Bab Bercit háncsházastul, széljárta
fástul, irányítószámostul? Vagy esetleg eltévedt a repülőgép? Könnyen meglehet.
Ezért hát arra kérlek benneteket, ha valahol a Szíriusz környékén vagy a
Göncölszekér táján, a Rák-ködben vagy egy távoli galaktika foszlós csillagpora
között egy eltévedt repülőgéppel találkoztok, kiáltsátok oda neki, hogy:
"Nem arra, hé!"