Harmatot
hullajtó halovány hajnalon
feketerigó fúj furulyát a gallyon.
feketerigó fúj furulyát a gallyon.
„Az ég
fényeskedik, harmat permetezik,
távol hegyek ormán tavasz ébredezik.
távol hegyek ormán tavasz ébredezik.
Virágszagú
szellők vígan fujdogálnak,
üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:
üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:
Ibolya kék
szeme nyílik, nyíladozik,
galagonyabokrok rügye fakadozik.
galagonyabokrok rügye fakadozik.
Lombosodó
ágán moharuhás fáknak,
asztal terül már az égi madárkának.
asztal terül már az égi madárkának.
Ahol
kiteleltem, itthagyom a várost,
tölgyerdő hazámba hazamegyek mármost.
tölgyerdő hazámba hazamegyek mármost.
Ágról ágra
szállni, vígan muzsikálni,
magas fák hegyében magamat hintálni.
magas fák hegyében magamat hintálni.
Erdő
sűrűjében fészket rakogatni,
füstös fiókákat füttyre tanítgatni.”
füstös fiókákat füttyre tanítgatni.”
Harmathullogató
halovány hajnalon
ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.
ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.