Farkas-barkas
Volt a
világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a szeméten.
Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére
esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk,
fussunk, égszakadás, földindulás!” Amint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt
kérdezi a kis kakas:
- Hová
szaladsz, kis tyúk koma?
- Jaj,
fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan
tudod?
- Fejemen
történt.
- No hát
fussunk, én is futok.
Futottak,
futottak, előtaláltak egy nyulat. Kérdezi a nyúl:
- Hová
szaladtok, kakas koma?
- Jaj,
fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan
tudod?
- Tyúk
komától.
- Hát tyúk
koma?
- Fején
történt.
- No hát
fussunk, én is futok.
Megint
futottak, előtaláltak egy őzet. Kérdezi az őz:
- Hová
szaladtok, nyúl koma?
- Jaj,
fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan
tudod?
- Kakas
komától.
- Hát kakas
koma?
- Tyúk
komától.
- Hát tyúk
koma?
- Fején
történt.
- No hát
fussunk, én is futok.
Megint
futottak, előtaláltak egy rókát. Kérdezi a róka:
- Hová
szaladtok, őz koma?
- Jaj,
fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan
tudod?
- Nyúl
komától.
- Hát nyúl
koma?
- Kakas
komától.
- Hát kakas
koma?
- Tyúk
komától.
- Hát tyúk
koma?
- Fején
történt.
- No hát
fussunk, én is futok.
Futottak,
futottak, előtaláltak egy farkast. Kérdezi a farkas:
- Hová
futtok, róka koma?
- Jaj,
fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan
tudod?
- Őz
komától.
- Hát őz
koma?
- Nyúl
komától.
- Hát nyúl
koma?
- Kakas
komától.
- Hát kakas
koma?
- Tyúk
komától.
- Hát tyúk
koma?
- Fején
történt.
- No hát
fussunk, én is futok.
Futottak,
futottak, mindig csak ezt kiabálták: „Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás,
földindulás!” Már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak. Egyszer egy
verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak? Hogy menjenek ki? Már nagyon
éhesek voltak. Egyszer azt mondja a farkas:
- No,
barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így
tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet. Számláljuk el mindnyájunk
nevét, akié a legcsúnyább lesz, azt együk meg.
Ráálltak
mindnyájan. Elkezdte a farkas:
-
Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép,
nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj be rút!
Szétszaggatták
a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt
elég. Megint elkezdte a farkas:
-
Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép,
nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj be rút!
Szétszaggatták
a kakast is, meg is érték vele akkor nap. Hanem bizony másnap megéheztek.
Megint elkezdte a farkas:
-
Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom
jaj be rút!
Megették a
kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek. Megint
elkezdte a farkas:
-
Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj be rút!
Széttépték
az őzet is; az már elég volt vagy két napra. De biz utoljára az is elfogyott.
Megint nagyon megéheztek. Egyszer azt mondja a farkas a rókának:
- Nos, róka
pajtás, mármost nincs mit enni. Hanem vagy én eszlek meg, vagy te engem. Azért
hát birkózzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy az
erősség.
Megbirkóztak;
a farkas lett a győztes, megölte a rókát. Már ezzel megérte egy hétig is. Hanem
akkor ez is elfogyott. Megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kínjában?
Elkezdett ordítani, amint a torkán kifért. Éppen vadászok jártak arra,
észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is viselik, ha
el nem nyűtték.