amelyben Fülesnek születésnapja van, és két ajándékot
is kap
Füles, Öreg
Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben.
-
Nagyképűség - mondta. - Ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.
Megfordult,
és lassan leballagott vagy húsz lépést, betottyant a vízbe, átsétált a folyón,
s a túlsó parton lassan visszaballagott. Akkor megint megnézte magát a vízben.
- Mindjárt
gondoltam - jegyezte meg. - Ez a profilom se jobb. De ki törődik vele? Senki.
Nagyképűség. Mondom.
Valami
reccsent mögötte, és a sűrűből előjött Micimackó.
- Jó
reggelt, Füles! - mondta Micimackó.
- Jó
reggelt, Mackó! - mondta mélán Füles. - Ha erről egyáltalán lehet szó a mai
időkben. A magam részéről erősen kétlem. De semmi. Szót sem érdemel. Bocsánat.
- No mi baj
már megint?
- Semmi,
Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik
nem tud. Ennyi az egész.
- Mit nem
tud? - kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
- Mulatni.
Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.
- Vagy úgy -
mondta Mackó. Gondolkodott, hosszasan. Aztán megkérdezte: - Melyik kutya?
- Az a
kutya, azzal a kutya jókedvvel - magyarázta borongva Füles. - Nem panaszképpen
mondom. Csak úgy. Nem tesz semmit.
Mackó leült
egy lapos kőre, és eltűnődött. Olyan volt ez az egész dolog a számára, mint egy
képrejtvény. Sose volt nagy rejtvényfejtő. Lévén ő egy Csekélyértelmű
Medvebocs. Inkább énekelni szeretett.
Így hát most
is rákezdte:
Nyáron nyaralok, télen telelek,
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
Ez volt az
első szakasz. Mikor befejezte, várt egy kicsit, de mert Fülesnek nem volt
ellenvetése, azt biztatásnak vette, s belefogott a második szakaszba:
Nyáron nyaralok, télen telelek,
ki mézet ad, azzal nem perelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
ki mézet ad, azzal nem perelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
Füles még
most se szólt semmit, így hát a harmadik szakaszt is elénekelte:
Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt a fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
villanyt a fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
- Nagyon
helyes - szólt Füles. - Te csak énekelj! Tralala. Örülj az életnek!
- Örülök is.
- Van, aki
tud.
- Mi baj?
- Mi lenne?
- Olyan
bánatos vagy.
- Bánatos?
Miért lennék én bánatos? Születésnapom van. Az év legboldogabb napja.
-
Születésnapod van? - mondta Mackó örömteljes meglepetéssel.
- Nagyon
természetes. Nem látod? Nézd csak a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam. -
És gúnyosan kinyújtotta a lábát. - Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé.
Mackó jobbra
nézett, aztán balra.
- Ajándék?
Torta? Csokoládé? Hol?
- Hát nem
látod?
- Nem én.
- Én se -
mondta Füles. - Ez csak olyan tréfa volt. Vicc. Haha!
Mackó
megvakarta a fejét, nem tetszett neki a dolog.
- De igazán
születésnapod van? - kérdezte aztán gyanakodva.
- Bizony.
- Hát akkor
- gratulálok. Még sok-sok születésnapot!
- Neked is,
Micimackó.
- De nekem
nincs születésnapom.
- Nincs is.
Csak nekem van.
- Akkor hát
miért gratulálsz nekem?
- Miért ne?
Remélem, nem akarod magad rosszul érezni az én születésnapomon?!
- Ó, akkor
értem...
- Elég baj -
mondta Füles most már végképpen letörve -, hogy én ilyen piszokul érzem magam a
tulajdon születésnapomon. Se ajándék, se csokoládé, se torta gyertyával, még
csak egy nyavalyás üdvözlő táviratot se kaptam... Legalább más ne érezze
rosszul magát, ez minden, amit várok.
Ez sok volt
Micimackó gyenge szívének.
- Várj meg
itt! - szólt gyorsan, sarkon fordult, s iszkolt haza, ahogy csak szusszal
bírta; úgy érezte, akárhonnan, akárhogy, meg kell ajándékoznia valamivel
szegény Fülest.
Lakása előtt
ott találta Malackát. Fel-felugrált az ajtó előtt, hogy elérje a csengőt, de
nem érte el.
- Hé,
Malacka! - kiáltott rá.
- Szervusz,
Micimackó!
- Mit
ugrálsz itt, mint a bakkecske?
- El akarom
érni a csengőt - mondta Malacka. - Éppen most érkeztem ide a látogatásodra.
- Majd én
csengetek helyetted - mondta Micimackó előzékenyen. El is érte a csengőt, és
csengetett. - Épp most beszéltem Fülessel - beszélt közben -, szegény Füles
nagyon rossz lelkiállapotban leledzik. Születésnapja van, senki a füle botját
se mozgatja, észre se vették, és nagyon a szívére vette ezt a közönyt... Ejnye,
senki se felel a csöngetésre?
- De Mackó -
mondta Malacka -, már hogy felelnének? Hisz ez a te lakásod.
- Persze,
persze... No, akkor kerüljünk beljebb.
Bementek.
Mackó első dolga volt odamenni az almáriumhoz, megnézni, maradt-e még egy kis
méz a csuporban. Még volt egy kevés.
- Ezt
odaadom Fülesnek - magyarázta - ajándékba. Te mit adsz neki?
- Nem
lehetne úgy, hogy én is ezt adom? Mondjuk, a kettőnk ajándéka.
- Nem. Ez nem
egy jó megoldás.
- Jó, hát én
viszek neki egy léggömböt. Van még egy a múlt heti mulatságból. Mindjárt haza
is futok érte.
- Látod,
Malacka, ez nagyon jó ötlet. Ennek biztosan nagyon fog örülni szegény
Füles, menten jókedve támad. Egy szép léggömb igazán nem ronthatja el az ember
kedvét.
Malacka
eltotyogott. Micimackó is elindult ellenkező irányban a mézescsuporral.
Meleg nap
volt, s az út hosszúnak tűnt. Felét se járta be, mikor valami cudar érzés
kerítette hatalmába. A füle tövén kaparászott, valami az orrát csiklandozta,
még a füle is viszketett tőle. Mintha valaki noszogatta volna belülről:
"Na, Mackó, mi lesz?"
"Ejnye,
ejnye - csóválta a fejét. - Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ez az út..." -
Így hát letelepedett, és levette a csupor fedelét. "Még jó, hogy ezt
magammal hoztam - gondolta. - Sok mackót ismerek, akiben nem lett volna ennyi
előrelátás, hogy efféle elemózsiát vigyen magával az útra." - S már
nyalogatta is a mézet, bedugva fejét a csuporba.
- Lássuk
csak - mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta -, hova is
indultam? Ahá, Füleshez. - Fürgén felugrott.
Aztán
egyszerre csak eszébe jutott a dolog. Hiszen utolsó cseppig megette Füles
születésnapi ajándékát!
"Bosszantó!
- csóválta a fejét. - Most mit tegyek? Valamit mégis kell kapnia tőlem!"
Darabig
semmi se jutott az eszébe. Aztán gondolkodni kezdett. "Végre is ez a
csupor nagyon szemrevaló kis csupor, még akkor is, ha nincs benne méz. Majd
tisztára mosom, ráírok valami kedveset, mondjuk: »Sok ilyen boldog születésnapot
még!« Füles sok mindenre használhat egy ilyen szemrevaló kis csuprot."
S mivel
éppen a Százholdas Pagony előtt haladt el, betérült egy percre Bagolyhoz.
- Jó
reggelt, Bagoly!
- Jó
reggelt, Mackó!
- Gratulálok
neked Füles születésnapjához - mondta Micimackó.
-
Születésnapja van?
- Mit kap
tőled, Bagoly?
- És te mit
adtál neki, Mackó?
- Egy nagyon
szemrevaló kis csuprot, amiben mindenfélét lehet tartani... izé... varrótűt meg
olyan... izé... gombokat, esetleg - mondta Mackó bizonytalanul.
- Ez az? -
kérdezte Bagoly, és kivette Micimackó mancsából.
- Igen, és
meg akarlak kérdezni...
- Ebben
mézet tartottak - mondta Bagoly.
- Akármit
lehet benne tartani - mondta Mackó gyorsan. - Roppant praktikus és hasznos kis
csupor ez, az ám! - tette hozzá dicsekedve, de nem őszintén. - És azt akarom
kérdezni...
- Esetleg
írhatsz rá valami üdvözletet.
- Éppen ez
az, magam is így gondoltam. Nem volnál olyan kedves felírni rá: "Sok ilyen
boldog születésnapot kívánok: Micimackó"?
- Nagyon
kedves kis csupor - mondta Bagoly. - Nem lehetne úgy csinálni, hogy én is ezt
adom neki? Mint a kettőnk ajándékát.
- Nem -
mondta Mackó -, ez nem megoldás. Várj, megmosom egy kicsit, aztán majd ráírod.
S már ment
is a mosdóhoz, kimosta a csuprot, meg is törülgette. Bagoly közben a ceruzáját
nyálazta.
- Mondd
csak, Mackó, tudsz te olvasni? - kérdezte könnyedén, de kissé szorongva. - Csak
azért kérdem, mert az ajtómon két felirat van, ezeket Róbert Gida írta. El
tudod olvasni?
- Hogyne!
Róbert Gida megmondta nekem, mit írt, és azóta nagyon jól el tudom olvasni.
Erre aztán
Bagoly írni kezdett. Ezt írta:
MG SK LYN
BLDG SZLTSNPT KVNK.
Mackó
álmélkodva és tisztelettel nézte.
- Csak egy
rövid és tömör gratulációt írtam - vetette oda Bagoly könnyedén.
- Elég
hosszú - bólintott Mackó elismerően.
-
Tulajdonképpen... igen, hm... elég hosszút is írtam... Éppen elég ceruzát
fogyaszt el egy ilyen hosszabb gratuláció.
- Hogyne,
hogyne - mondta Mackó udvariasan.
Míg ezek
történtek, Malacka megjárta a lakását, el is hozta a léggömböt, amit Fülesnek
szánt. Magához szorította, nehogy a szél elfújja, és sebesen futott, hogy előbb
érjen oda, mint Micimackó. Szerette volna úgy feltüntetni a dolgot, mintha neki
jutott volna először eszébe Füles születésnapja. S ahogy lihegve futott, lelki
szemeivel előre gyönyörködött benne, hogy fog örülni Füles, még vigyorgott is
hozzá a lelki szájával. Hát ahogy fut, megbotlik egy buckában, és orra esik...
Bang!!! ...
??? *** !!!!
Malacka
feküdt a földön, és azon tűnődött, mi történt. Első pillanatban úgy rémlett, az
egész világ felrobbant körülötte - aztán úgy határozott, hogy talán nem is az
egész világ, csak az Erdő, vagy talán még az se, csak ő maga, és most már nincs
is a Földön, a Holdon van valahol, és soha nem látja többé Róbert Gidát és
Micimackót és Fülest... Aztán azt gondolta: "Jó, de feltéve, hogy a Holdon
vagyok, akkor se muszáj órákig így feküdni, arccal a porban..." Így hát
óvatosan feltápászkodott és körülnézett.
Ott találta
magát az Erdőben.
"Hát ez
furcsa - gondolta. - De mi lehetett hát az a robbanás? Én csak nem szóltam
akkorát, mikor elpuffantam?... És hol a léggömb? És mi ez a vacak, nyúlós
rongydarab a kezemben?... A léggömb!"
- Jajjaj! -
nyögött Malacka. - Ojjajajj... Hát most mit tehetek? Haza nem megyek most már,
több léggömböm úgysincsen... és Füles talán nem is szereti a léggömböket annyira...
Így hát
búsan tovább-ballagott, és leért a folyópartra.
- Jó
reggelt, Füles! - szólította meg az ünnepeltet.
- Jó
reggelt, Malacka! - mondta Füles. - Ha lehet ilyesmiről szó. Amiben kételkedek.
De nem baj. Csak úgy mondom. Szót sem érdemel.
- Engedd
meg, hogy születésnapod alkalmából üdvözöljelek - mondta Malacka, és közelebb
jött.
Füles
felkapta lógó fejét, és ráborult Malackára.
- Mondd még
egyszer! - szólt rá izgatottan.
- Engedd
meg, hogy szüle...
- Várj egy
pillanatra! - Három lábán egyensúlyozva megpróbálta a negyediket óvatosan a
füléhez emelni. - Nem megy! - mondta aztán a harmadszori sikertelen kísérlet
után, mert háromszor is az oldalára esett. - Talán így könnyebben megy... és
így jobban hallom... Na most, megvan... tényleg, fekve könnyebb... Most légy
szíves, ismételd, amit mondtál! - És patájával igazította előre a fülét.
- Engedd
meg, hogy születésnapod alkalmából üdvözöljelek - ismételte Malacka.
- És... és
ezt nekem mondod?
- Neked hát,
Füles!
- És...
és... az én születésnapomra célzol?
- Arra.
- Úgy
érted... izé... hogy nekem igazi születésnapom van?
- Úgy
bizony, Füles, és én ajándékot is hoztam neked.
Füles
leeresztette jobb füléről jobb patáját, megfordult, és nagy nehézséggel
felemelte a bal patáját.
- A másik
fülemmel is szeretném hallani - mondta. - Volnál szíves...
- Ajándék! -
mondta Malacka jó hangosan.
- Nekem?
- Neked.
- És...
és... ez is a születésnapom miatt van?
- Persze
hogy amiatt!
- Azért,
mert... izé... nekem igazi születésnapom van?!
- Igen,
Füles és hoztam neked egy léggömböt.
-
Léggömböt?!... Azt mondtad: léggömböt? Azt a nagy buborékot gondolod, ami olyan
színes, és fel szokták fújni?!... Mulatság és öröm és vidulás... és ének és
tánc, hipp-hopp, hejehuja... azt akarod mondani?
- Azt, de
attól tartok, illetve... illetve igazán sajnálom, Füles... de ahogy futottam
hozzád a léggömbbel, orromra puffantam, és...
- Ó, ó, minő
szerencsétlenség! Biztosan nagyon gyorsan futottál, Malacka... Remélem, nem
ütötted meg magad...
- Én nem...
de... Füles, kérlek... a léggömb... az bizony szétpukkant.
Nagyon
hosszú csend lett.
- Az én
léggömböm? - mondta végre Füles.
Malacka csak
bólintott szomorúan.
- Az én
születésnapi léggömböm?
- Igen,
Füles - mondta Malacka kicsit szipogva. - Itt van a kezemben, láthatod. Engedd
meg, hogy izé... szü... születésnapod al... alkalmából... a legme...
melegebben...
És
átnyújtotta Fülesnek a nedves rongydarabot.
- Ez az? -
mondta Füles meghökkenve.
Malacka
bólintott.
- Az én
ajándékom?
- Igen.
- Köszönöm,
Malacka - mondta Füles. - Igazán nagyon, nagyon köszönöm. És izé...
mondjad csak, meg tudnád mondani, milyen színű volt?... Úgy értem...
amikor még... léggömb volt...
- Piros.
- Mindjárt
gondoltam... Piros - mormogta maga elé. - Kedvenc színem... És... és mekkora
volt?
- Akkora,
mint jómagam.
- Mindjárt
gondoltam... Akkora, mint Malacka - mondta maga elé átszellemülten. - Kedvenc
nagyságom. Úgy, úgy.
Malacka
gyalázatosan érezte magát, és nem tudta, mit mondjon most. Kinyitotta a száját,
megint becsukta.
Ekkor
harsányan átkiabált valaki a folyó túlsó partjáról. Micimackó volt az.
- Sok
szerencsét születésnapodra! - kiáltotta Micimackó, elfelejtve, hogy azt már
mondta egyszer.
- Köszönöm,
Mackó - rebegte Füles. - Nagyon, nagyon köszönöm.
- Egy kis
ajándékot hoztam neked! - kiabált Micimackó izgatottan.
- Már
megkaptam - mondta Füles.
Mackó
átgázolt a folyón, egyenesen Füles felé tartott. Malacka leült oldalt, kezébe
temette fejét, és szipogott.
- Nagyon
praktikus csupor - mondta Mackó. - Tessék, itt van. És az van ráírva: "Sok
hasonló boldog születésnapot kívánok, tisztelettel Micimackó." Ez mind rá
van írva. És mindenfélét lehet tartani benne. Tessék!
Füles,
meglátván a csuprot, egész izgatott lett.
- Nagyszerű!
- mondta. - A léggömböm éppen belefér.
- Az nem,
Füles - mondta Mackó. - A léggömbök sokkal nagyobbak, mint a csuprok. A léggömb
arra való, hogy zsinegen tartsák...
- De az
enyém nem olyan - mondta Füles büszkén. - Ide nézz, Malacka! - És ahogy Malacka
búsan felnézett, Füles óvatosan felemelte a nedves rongyot két fogával,
óvatosan beleeresztette a csuporba: megint kivette, visszatette. Ezt többször
ismételte.
- Így igen -
mondta Micimackó. - Így belefér.
- Ugye? -
dicsekedett Füles ragyogó arccal. - Úgy sétál ki meg be, ahogy akarom.
- Igazán
örülök - mondta Mackó boldogan. - Mindjárt gondoltam, legjobb lesz, ha egy
ilyen praktikus csuprot ajándékozok neked, amibe mindenfélét bele lehet tenni.
Malacka is
fellélegzett.
- Látod,
tőlem is kaptál valamit, amit ilyen szépen bele lehet tenni a Praktikus
Csuporba.
De Füles már
nem is hallotta őket. Kivette meg betette a rongyot a csuporba, és ragyogott a
boldogságtól.
* * *
- No és tőlem
nem kapott semmit? - kérdezte Róbert Gida irigykedve.
-
Dehogyisnem! - mondtam én. - Te adtál neki egy... hát nem emlékszel... egy
kis... egy olyan kis...
- Egy olyan
kis festékdobozt, festegetni.
- Na látod!
Pontosan emlékszel!
- De miért
nem adtam neki oda mindjárt reggel?
- Mert egész
nap el voltál foglalva az estély miatt, amit a tiszteletére rendeztél. Ott volt
csokoládé és fagylalt és torta három gyertyával és Füles neve a tortán, piros
cukorból kikanyarítva és...
- Igen, most már emlékszem - mondta Róbert Gida.