HOGYAN HÁZASODOTT ÖSSZE BORSÓVIRÁG ÚRNŐ KUKORICA URASÁGGAL?



A nagy folyam partján lakó nemzetség egyszer arra lett figyelmes, hogy a folyam felől énekszó hallatszik. Az emberek a partra siettek, a látták, hogy Borsóvirág úrnő énekel:
Ki kér engem jegyesének?
Ki vesz engem feleségnek...
Így énekelt Borsóvirág úrnő. Ekkor elibe lépett Párduc uraság:
- Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
Borsóvirág úrnő megkérdezte:
- Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
És Párduc uraság így felelt:
- Sok-sok húst adok az én úrnőmnek.
- Ó, akkor én éhen halnék, sohasem ettem, sohasem eszem húst! - mondta Borsóvirág úrnő. És aztán ismét énekelni kezdett:
Ki kér engem jegyeséül?
Ki venne el feleségül...
Elibe állt Szarvas uraság:
- Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
Tőle is megkérdezte Borsóvirág úrnő:
- Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
- Zsenge gallyat, rügyecskéket, erdei fák friss hajtását.
- Ó, akkor én éhen halnék - sóhajtott Borsóvirág úrnő, és ismét énekelni kezdett:
Ki vinne el feleségnek?
Ki jön el hozzám kérőnek...
Elibe állt Medve uraság:
- Úrnőm, ha férjedül fogadsz, feleségül veszlek.
- Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
- Diót meg mogyorót bőségesen! Fák odvába rejtettem a sok kincsem, a diót meg a mogyorót, amit gyűjtöttem, megfelezném az én úrnőmmel! - mondta Medve uraság.
- Ó, akkor én éhen halnék! - sóhajtott Borsóvirág úrnő. - Még soha nem ettem, nem is fogok enni se diót, se mogyorót. - És ismét énekelt:
Férjhez mennék örömest,
Csak jönnének a kérők!
Elibe állt Farkas uraság:
- Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
- Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
- Vadpecsenyét, friss húst bőségesen!
- Ó, akkor én éhen halnék! - sóhajtott Borsóvirág úrnő. - Sohasem ettem még húst, sohasem akarok vadakat gyilkolni, uraságod ezt megteheti, hozzám nem illenék! - És Borsóvirág úrnő megint énekelt:
Ki vesz engem feleségül?
Kukorica uraság állt elibe kérőnek.
- Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ád majd nekem enni? - kérdezte meg őt is Borsóvirág úrnő.
- Jóízű kukoricát!
- Ó, ez lesz a pompás élet! - örvendezett Borsóvirág úrnő, s átkarolta Kukorica uraságot, ka­csai­val körbefogta, soha többé el nem eresztette, s azt mondta: - Boldogságban, békességben együtt maradunk mi ketten mindörökké.
Ezért van az, hogy a borsó manapság is fölfut a kukorica szárára, ott nyitja ki virágait, és ott terem bőségesen, ahol kukoricát ültetnek.