Hörcsög
gazda a bajuszát rágcsálva, kint fütyörészgetett a tanyája kapujában. Nagy
szemeit kimeresztve, dölyfösen nézett végig a rónán, a ringó vetéseken. Azt
számolgatta, mennyi idő múlva érik meg a búza, amiből ő hamarább tele szokta
takarítani a csűrét, mint a szántóvető ember.
- Soká lesz
még aratás - mormogta magában -, de sebaj, van a Hörcsög-tanyán annyi eleség,
hogy még rám is pusztul. Könnyen várom az újat.
Nagy
mancsaival büszkén simogatta fekete mellényét, s már éppen be akart fordulni
ozsonnára, mikor nagyot köszönt neki Ürge, az építőmester:
- Jó napot
kívánok, gazduram!
- Edd meg,
ha jó! - mordult rá haragosan Hörcsög gazda, aki rá se szeretett nézni a
szegény emberre.
Ürge mester
szomorúan horgasztotta le a fejét.
- Könnyű
csúfolódni az ilyen dúsgazdag úrnak, akit majd fölvet a vagyon, de mit
csináljon a magamforma szegény mesterember?
Hörcsög
gazdának jólesett a hízelgés, mindjárt barátságosabb képet vágott.
- Hát miért
ereszted olyan nagyon búnak a fejedet? Tán nem mén a mesterség?
- Annyi
munkám van, alig győzöm. Kezem-lábam majd elkopik már a sok lyukfaragásban. De
mit ér ez, ha nincs mit enni!
- Lusta
gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál volna, többet gyűjtöttél
volna a múlt nyáron. Terített asztal volt a mező, csak a szád kellett volna
kitátani.
- Gyűjtöttem
én, Hörcsög gazda, rogyásig, de mindenemet fölélte a sok apró cselédem. Egy-két
fonnyadt gyökér volna még a kamrámban, de annak már se íze, se színe. Istenadta
gyermekeimnek csak úgy kopog a szemük az éhségtől. Majd elvesznek egy kis
tiszta búzáért.
- Az pedig
odább lesz az idébbnél, míg a búza megérik. Hiszen még a fejét se hányja a
kalász.
- Éhen
halnak a lelkem gyermekeim. Meghasad értük a szívem.
- Nem kár a
fajtádért.
Erre a
szívtelen beszédre teleszaladt a szeme könnyel Ürge mesternek. Hörcsög gazda
pedig még jobban fölfújta a tokáját.
- No, tán
bogár esett a szemedbe? Kerüljünk beljebb, nagyon csípős idekint a szél.
A legkisebb
szellő se lebbent. Csak azért tessékelte be Ürge mestert, hogy eldicsekedjék
neki a gazdagságával, hadd egye az irigység a máját. Ez meg, a jámbor, abban
reménykedett, hogy tán megesett a Hörcsög gazda szíve a nyomorúságán.
Alázatosan ballagott be a Hörcsög-tanyába.
Szeme-szája
elállt bámultában azon, amit ott látott. Pince, padlás, kis kamra, nagy kamra,
csűr, hombár telis-teli eleséggel. Búza, árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön
raktározva, de annyi, hogy Ürge mester még álmában se látott annyit.
Összecsapta a kezét, és bizonyosan lekapta volna a sapkát a fejéről, ha sapkája
lett volna. Szólni se tudott, csak tipegett egyik rakástól a másikhoz, nagy
sopánkodással.
- Vigyázz, a
körmöd közé ne ragadjon egy-két szem búza - csúfolódott vele Hörcsög gazda ‑,
mert a magadfajta népnek enyves a keze.
Ürge mester
megszégyellte magát, s kifordult a tanyából.
- Szegény az
egész atyafiságom, de semmi ivadékom se volt rossz. Nem bántom a másét, ha éhen
halok is. Ha becsületes nem volnék, nekem is lehetne ilyen gazdag tanyám.
Egyéb se
kellett Hörcsög gazdának. Nagyot rikoltott, nekiugrott Ürge mesternek, s úgy
vágta pofon, hogy a szeme majd kiugrott. Lökte, taszította ki a tanyából, s
egyre püfölte a kis tehetetlent.
- Nesze
becsület! Nesze, nesze, nesze! Sértegetni mersz a saját házamban, te
éhenkórász, te csavargó, te koldus! Mindjárt leszedem a füled! Kell-e még
becsület?
Sivalkodott
Ürge mester, s örült, hogy elvihette megszaggatott irháját. Meghúzódott egy
krumplibokor töviben, ott nyalogatta a sebeit. Hörcsög gazda pedig kiállt az
ajtajába, s ott toporzékolt nagy dühösen:
- Hiszen
csak egyszer kerülj a szemem elé!
Addig visított,
addig dühösködött, míg meg nem hallotta a kiabálást a kukoricacsősz Bodri
kutyája. Éppen akkor kerülte körül a határt, hogy rendben van-e minden. Egy
kicsit neszelt, aztán egy ugrással ott termett a hörcsöglyuknál. Nyakon kapta a
gazdát, mikor legjobban rikoltozott, s úgy kettéroppantotta a nyaka csigáját,
mint a sósperecet.
- Régen
kereslek már, te gonosz - mormolta a Bodri, s megrázta a foga között a Hörcsög
gazdát úgy, hogy egy szikra élet nem maradt benne.
Bodri aztán
továbbment a határt kerülni, Ürge mester pedig még azon az éjszakán
áttelepítette a családját a Hörcsög-tanyára. Lesz mit enni őszig a kis Ürge
fiúknak.