- Segítsen az Isten, te szegény favágó!
-
Hát bizony reám is férne a segítség - sóhajtotta a szegény ember. De a
szegény favágó nem ismerte, kivel van dolga. Hanem csak egy úrnak nézte
Mátyás királyt.
Kérdi tőle Mátyás király:
- Hát, te szegény ember, vannak-e gyermekeid?
- Van biza, uram, négy, két szép fiam s két leányom.
- Hát aztán van-e pénzed?
- Hát az is akad, amennyi éppen kell. De tudod, uram, én a pénzemet háromfele osztom örökké.
- Hát azt te, hogy csinálod? - csodálkozott Mátyás király.
- Én úgy, hogy az egyik részével az adósságomat fizetgetem, a másik részét kölcsönadogatom.
- S hát a harmadik részét?
- Azt a sárba vetegetem.
- Ejnye, hát én még ilyen beszédet nem hallottam! – ámult el Mátyás király. - Hát mondd el nekem, hogy értsem ezt.
-
Hát, uram, tudod-e, hogy az első részével az adósságomat fizetgetem, az
azt jelenti, hogy nekem van még édesapám s édesanyám, s azok
felnöveltek. Azokat most én tartom el. Azért fizetgetem a régi
adósságom. A második részét meg, van két fiam, azt kölcsön adom nekik.
Hogyha majd én megöregszem, akkor azok visszafizetik nekem.
- Hát a harmadik része?
-
A harmadik részét sárba vetegetem, mert azt a két leányomra költöm.
Ruházom őket, de azok nekem sohase adják vissza. Férjhez mennek, s
otthagynak engem. Ez azt jelenti.
-
No, neked aztán éles eszed van! Vág, mint a beretva! - dicsérte meg
Mátyás király. - De hallod-e, te szegény ember! Én ebben a nagy erdőben
elvesztem. Nem vezetnél-e ki?
- Jaj, uram, nem érek én rá vezetgetni senkit se! A szegény embernek dolgozni kell.
- Megfizetem én neked a napszámodat, csak vezess ki ebből az erdőből!
- Hát az már más beszéd, pénzért szívesen megteszem.
S
azzal elindultak az erdőn, hogy kivezesse Mátyás királyt a szegény
favágó. Hát amint mentek, ballagtak, beszélgettek. Kérdezi Mátyás
király:
- Hát aztán, te szegény ember, láttad-e már a királyt?
- Nem én még, uram, sohase láttam, de szeretném meglátni, amíg élek.
-
Most kiérünk ebből az erdőből, s ott rettentő sokan lesznek, a mezőn
dolgoznak, s mikor meglátják a királyt, mindenki leveszi a fejéről a
kalapot. Csak a király lesz egyedül kalapban. Akkor ott meglátod.
Ekkor
éppen ki is értek az erdőből. A mezőn csakugyan rengeteg sok nép
dolgozott, de mikor megpillantották a királyt, mindenki lekapta a
fejéről a kalapot. Elkiáltja magát a szegény ember:
- Jaj, uram, nézz oda, mindenki hajadonfejt van, csak mi ketten vagyunk kalapban! Hát most melyikünk a király? Én vagy te?
-
Hát egyikünk biztosan az - felelte kacagva a király, s megveregette a
szegény embernek a hátát. Gazdagon megjutalmazta a szegény favágót, s
még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Ez tiszta igaz volt, úgy láttam, mint most.