Volt Mátyás királynak egy huszárja a sok közül, akin nem tudott senki kifogni. Büszke is volt rá Mátyás.
Egyik alkalommal a Burkus mondja Mátyásnak:
- Én bizony túlteszek a te huszárod eszén!
- Azt már nem!
- Hát fogadjunk!
S a két király fél országát tette igazának. Abban
egyezkedtek, hogy a huszár megy el a Burkus királyhoz a nagy próbára.
Volt egy nagy hiba. Burkus nem tudott magyarul, a huszár meg burkusul. A
király ugyancsak törte az eszét, amivel tőrbe csalja a huszárt.
Megérkezik a huszár Burkus dísztermébe. Keményen
megáll és várja a következendőket. A király jelekkel értekezik a
huszárral. Jobb kezét felemeli és hüvelykujjával egyet mutat. A huszár
ugyancsak válaszol, és kettőt mutat. Erre a király kitárja két karját. A
huszár válaszol: felemeli ökölbe szorított kezét. A király felemel egy
nagy törvénykönyvet az asztalról, a huszár erre hüvelyéből kivonja a
kardját, és négyfelé vág a levegőbe véle.
Ezzel megfelelt a király kitűzött három jelére, s
győzött a huszár. Tarisznyáját mindjárt arannyal tömték meg és
hazabocsátották egy levéllel, amit Mátyásnak küldtek.
Az örömmel olvassa a levelet, melyben Burkus üzeni:
Jobb kezemmel mutatok egyet, hogy egy Isten van. Ő kettőt mutat, hogy ne
felejtkezzünk meg a Szentháromság másik két személyéről sem. A másik:
Tárt karokkal mutatom: de kár, hogy a keresztények szétszórtan élnek. Ő
ökölbe szorított kézzel mutatja, hogy összetartsanak. A harmadik:
felmutatom a törvénykönyvet, amelyben az ország minden törvénye
foglaltatik. A huszár kivonja kardját, hogy ő karddal képes azt
megvédeni.
Mosolyog magában Mátyás.
- Nem hiszem, hogy ilyen egyre gondoltak ezek!
Kérdi a huszárt: hogy volt?
- Hát, felséges királyom, testemet-lelkemet kezedbe
ajánlom, beérkeztem, és a király mindjárt mutatja ujjával, hogy kinyomja
az egyik szemem. Azt már nem. Inkább én neked mind a kettőt, mutatom
neki. Majd két kézzel fenyegetődzött, hogy kidob. Erre én is ökölbe
szorítottam a kezem: gyere csak közelebb, összetörlek! Erre fog a király
egy vastag könyvet, hogy hozzám vágja. Én kihúztam a kardomat, hogy
felé vágtam. Erre a király megijedt, abbahagyta a fenyegetést, és
hazaküldött.
- Tudtam - felel mosolyogva Mátyás király.